Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye

egyházmegyei külügyi bizottságnak tagja, s végül 1942-től egyházmegyei tanácsbíró vagyok. Az 1942. év karácsonyára megkaptam a nemzetvédelmi keresztet, s megalakulásától vezetője vagyok a helybeli Bajtársi Szolgálatnak.

1935. április 2-án Bíró József csekélyke nyugdíjjal fiatalon nyugalomba küldött volt magyar jegyzőt temettem Vágsellyén. Beszédem miatt rendtörvényes ügyet indítottak ellenem, de sikerült a dolgot elsimítani.

Egyházközségi szereplésem:

1932 márciusában jöttem el Pozsonyból. A díjlevél megváltott tételeinek valorizációja miatt nehéz küzdelmet kellett folytatnom éveken keresztül úgy a presbitériummal, mint a közgyűléssel. Végül belátták kérésem méltányosságát, és személyhez kötött úgynevezett drágasági pótlékot állapítottak meg évi 1500 cseh korona összegben. A majdnem 5 évtizede fennálló és a családi viszályok miatt vajúdó orgonaalapot sikerült 1937-ben orgonává varázsolni, több mint 50000 cseh korona értékben. Ugyanekkor renováltuk a templomot kívül és belül, több mint 10000 cseh korona összegben. Szolgálatom kezdetén renováltuk s fürdőszobával láttuk el a parókiát, később a rektóriát renováltuk és egy teljesen új szobával bővítettük. A lelkészi hivatalt bebútoroztuk, részben közadakozásból. Van hatalmas tölgyfa íróasztal, 180x220 centiméteres szekrény levéltárnak és papi ruháknak, 180x135 centiméteres szekrény úrasztali térítőknek, készült közadakozásból úrasztali terítő, úrvacsorái ezüst tányér és tál, a templomi keresztelő medencére csillaggal díszített, ezüst fedődísz. A villanyt bevezettük a templomba, az új- és öregiskolába. Galántán fiókegyházat, Vágsellyén szórvány gyülekezetét szerveztem, s nekik havonta igét hirdetek.

A belmisszió megindítása több-kevesebb zökkenővel járt. Feleségemen kívül nem számíthattam senkire sem. A tantestület teljesen közömbösen viselkedett. Az 1942 őszén megválasztott fiatal tanítónőnk talán e téren is többet mutat fel. A helybeli intelligencia közül jobban csak az evangélikus vallású adóügyi jegyzőékkel vagyunk összejáró viszonyban, de senkivel sem vagyunk haragban! A híveket, főleg a betegeket rendszeresen látogatom. Különben minden egyes családot meglátogattam, s minden hívemet személyesen ismerek. Több mint 2000 kötetes könyvtáram (cirka 7-800 kötet angol), elég nagy kertem és kis méhészetem (sajnos a vidék erre nem alkalmas) betölti s lefoglalja azt az időmet, ami hivatalos elfoglaltságom és családom után rendelkezésemre áll. Amíg háború nem volt, több angol újságot, köztük teológiai folyóiratot járattam. Manapság csak magyar újságot, folyóiratot járathatok.

Gazdálkodni nem gazdálkodom. Erre sem kedvem, sem lehetőségem nincsen. (Föld javadalmam csak 10 magyar hold.) Ez év őszétől azonban feles művelés alá adom ki, mert a búza haszonbér a mai árviszonyok mellett nem „haszon”.

Cikkeim főleg a csehszlovák megszállás alatt jelentek meg. Önálló művem:

1931-ben a hősök szobra átvétele alkalmával mondott beszédem, Hősi halottaink emléke címen jelent meg. 1935 őszén adtam ki egyházunk monográfiáját Viharok szárnyán címen, 152 oldal terjedelemben. E munkáimból egy-egy példányt küldök Debrecenbe is, meg Pápára is. A cseh megszállás alatt néha „Deáky Csaba” álnév alatt írtam.-263-