Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye

A papi vizsga után 1931. július 1-től 1931. november 18-ig garamlöki káplán voltam. A több filiás egyházban csak néhány hónapig szolgáltam, a leányegyházakban vallást tanítottam; most már szerettem volna mielőbb lelkészi állásba jutni. Akkor elég kevés állás volt általában, de nem válogattam. A nyugati egyházmegyékben, ahol ismerős voltam, üresedés egyáltalán nem volt. Kelet felé volt néhány lehetőség! Pályázat útján így választott meg rendes lelkésznek Gömör vármegyében és egyházmegyében Hubó anyaegyház. 1931. november 19- én volt az egyszerű, kicsi, sáros faluban a beiktatás, minden nagyobb formaság nélkül, mert akkor is igen esős volt már az idő. De megelégedett voltam, mert egyszerű szívvel, őszinte szeretettel fogadtak, és mind az ott töltött hat év alatt megtartották ezt az igaz érzésüket; megértéssel fogadták szándékaimat, és elhitték, hogy törekvéseimmel az egyház javát és az ő lelki gyarapodásukat kívánom szolgálni. Ezt akkor természetesnek és magától értetődőnek vettem, pedig azóta már megtapasztaltam, hogy ez nem minden gyülekezetnek a sajátsága. Igen rossz időszakban kerültem pedig a hubói gyülekezetbe. Előbbi lelkészük, Pál Ferenc71 72 fegyelmi úton máshová helyeztetett, a bírósági eljárások alatt a gyülekezet 80%-a kitért, kommunista lett. Az egyház épületei, vagyona, anyagi ügyei elhanyagolva, rendezetlenül, sokáig lelkész nélkül voltak, és tetemes adósságuk volt. Nagy körültekintéssel, de erős kézzel kellett rendbe hozni a dolgokat, és erélyesen fellépni a közülük való kántortanítóval, aki az egyház anyagi ügyeit eddig lazán kezelte, de ebben is megértőleg támogatott a presbitérium s a gyülekezet.

Sikerült a mindjárt a működésem elején újra fellépő régi templomi székülés felett való vitatkozásukat is lecsendesíteni, és lassan megbékéltetni a haragosokat.

Hubón 1937. december 18-ig voltam. Istennek legyen hála, kissé rendbe szedve hagytam ott a gyülekezetét. Az egyházba valamennyien visszatértek, közel húszezer cseh korona adósságot rendeztek, a templomot megjavították, a többi egyházi épületeket is rendbe szedték, legfőképpen pedig megnyugodtak a lelkek, újra megszerették a templomot, a meghonosított őszi és böjti minden esti könyörgéseket is szívesen látogatták, újra adakoztak. A gyülekezeti belső munkákat: vallásos esték<et>, ifjúsági és leánykört szívesen fogadták és látogatták.

Nagyon nehezen bocsátottak el, s én is mindig szívesen gondolok rájuk. A magam életét nézve is igen lényeges a hubói tartózkodásom, ekkor nősültem meg, és itt született a kisleányom. Házasságkötésem Losoncon történt 1932. szeptember

25-én. Feleségem Szabó Gyula losonci borbély és Czakó Margit református vallásé leánya, Erzsébet. Kisleányunk 1936. augusztus 6-án született Losoncon, Erzsébet, Ilona, Margit névre keresztelték ugyanott.

Meghívás útján választottak meg jelenlegi szolgálati helyemre, Csúzra. A komáromi egyházmegye esperese7“ iktatott be 1937. december 19-én. Más vidék, másféle emberek, más gyülekezet. És van egy különös sajátsága, az, hogy fiatal

71 Pál Ferenc 1868-ban született. 1895-től szolgált Hubón. Egyetemes Névtár. 1911. II. 66. 1912. 173.1913-15.116. UGRAI2005.134.

72 1933-1948 között Soós Károly bucsi lelkész volt a komáromi egyházmegye esperese. ZOVÁNYI1977.333.-257-