Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Drégelypalánki Egyházmegye

Drégelypalánki egyházmegye

díjmentességből kitanultam, s jelesen leérettségiztem. Nyáron minden évben édesapámmal más mezején arattunk. Pápán nagy hálával kell szólnom Fejes Zsigmond számtan tanáromnak (!),128 akinek gondoskodó szeretete mindig velem volt. Isten után a megértő tanároké, a pápai kollégiumé a hálám, hogy kitanulhattam. Vajha adna Isten időt még nekem, és anyagi tehetséget, hogy hálám megmutathassam az Alma Máter iránt!

<A> teológiát Pápán végeztem el. Először szénior voltam s egyben Pápán segédlelkész boldog emlékű dr. Antal Géza püspök úr mellett 1927. október 1-1928. október 31-ig. Sopronban voltam hitoktató segédlelkész 1928. november 1-1929. június 30-ig. Balassagyarmaton voltam 1929. július 1-től 1930. május 25-ig, hol főleg a nagy szórvány terület volt a munkaköröm. 1930. május hó 25-én iktatott be <az> egyhangú meghívással elfoglalt pilismaróti lelkészi állásba Baranyay Károly diósjenői lelkipásztor bátyám, egyházmegyei lelkészi főjegyző. A templom igen elhanyagolt állapotban volt. 1935. november 3-án körülbelül 10 ezer pengős költséggel megrenováltatva, 250 éves jubileumát ünnepeltük, mely alkalommal az igét dr. Tóth Endre pápai teológiai tanár129 hirdette.

Az ifjúsággal való foglalkozás úgy a vasárnapi iskolában, mint a nagyobbal volt a főcélom. Addig, amíg intézményesen nem volt elrendelve, s nem volt tagja mindenki, nagyon sok boldog és áldott órát jelentett számomra az ifjúsági munka. Mióta intézményesen szerveztetett, inkább a külsőség, színdarabok rendezése érdekli őket, s nem a Biblia. De bízom Istenben, megértik az idők jeleit, s újra a fő a Biblia lesz. Nagy szomorúságot okoz az, hogy hiába minden igyekezetem, a szülőkkel való durva bánásmódtól és egymást lenézéstől nem sikerült leszoktatni <őket>.

A felnőtteknél a feltámadásba vetett hit egyáltalán nem él, még a látszólag mindent áldozó s igen buzgónak tetsző atyámfiánál sem. Nagy baj, hogy a bűntudat és a bűn fogalma igen messze van tőlük. Nagy seb rajtunk az egyke, de hiába szorgalmas és dolgos a nép, terjeszkedni nem tud. Bár emberileg mint a kisalföldi mezőgazdasági kamara tagja mindent elkövettem, hogy a földhöz juttatásban közreműködjek, sajnos ez ideig eredménytelenül. Ezért kénytelenek sokan elhagyni a falut, s munkát a közeli fővárosban keresni, melynek látogatása nem jó hatással van.

128 Fejes Zsigmond 1881-ben született Nagycsányban (Baranya vm.), középiskolai tanár és a pápai református gimnázium igazgatójavolt. Ogyallán dolgozott az asztrofizikai intézet II. adjunktusaként. Az 1905/06. tanévben helyettes tanárként került a pápai gimnáziumba. Mennyiségtant és fizikát adott elő. 1906-tól rendes tanárként tanított Pápán, 1929-1941 között az intézmény igazgatója is volt. Betegsége miatt 1941. szeptember 1-én nyugalomba vonult. 1947. június 7-én hunyt el Pápán. Pápai Református Kollégium értesítői. 1905/06.48.1941/42.50-51.1946/47.1. TUNGLI1997.38.

129 Tóth Endre 1899-ben született Hajdúszoboszlón. Születése helyén, majd Pápán tanult, a teológiát is ott végezte 1921-ben. Külföldre utazott, az utrechti egyetemen tanult. Hazajövetele után Kaposvárott lett hitoktató lelkész. 1924-ben Pápára került teológiai tanárnak, ahol 1950-ig működött, majd Debrecenben oktatott. 1970-ben hunyt el Debrecenben. ZOVANYI 1977. 652-653. TUNGLI 1997.119. Részletes életrajzát lásd: POTOR Imre: Dr. Tóth Endre, az egyházépítő professzor. Különös tekintettel dunántúli szolgálataira. Pápa, 2000. (Pápai Eperfa Könyvek 1.)-212-