Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Bevezető
Bevezető tott zsinat mondta ki a szlovákiai református egyház elszakadását a magyarországitól. Ezen a zsinaton határozták el az új szlovák egyházmegye felállítását is.48 Ekkorra ugyan kialakultak az egyházi működés keretei, de az állapotok rendezetlenek maradtak, a lelkészek és tanítók folyamatos támadásoknak voltak kitéve. Szüntelen feszültséget jelentett az állampolgársági eskü letétele (a csehszlovák állampolgárság megszerzése), az államnyelv ismeretének ügye és a kong- ruakérdés. Az állam az 1926-os kongruatörvény értelmében kezdte meg a református egyház támogatását.49 Az állampolgársági törvény és a kongrua ügye ösz- szekapcsolódott, mivel a támogatás a helyi állampolgársághoz volt kötve.50 Ezáltal a magyar református lelkészek folyamatos zaklatásnak voltak kitéve. Az államvezetés többször hangsúlyozta, hogy „a viszony rendezésének legfőbb akadálya az erős magyar nemzeti öntudat”.01 A lelkészek csak akkor kapták meg a kongrua teljes összegét, ha csehszlovák felsőoktatási intézményben vizsgáztak. Az idősebb vagy más vidékről származó lelkipásztoroknak újból vizsgát kellett tenniük, különben elestek az összeg egy részétől.52 A református egyház anyagi egyensúlyának megteremtéséhez szükség volt az országos közalap felállítására. Erről 1923. június 17-én, a lévai zsinaton született döntés. Az arra vonatkozó törvényi előírások 1924. január 1-én léptek életbe. Mindhárom egyházkerület minden egyházközsége köteles volt lélekszáma arányában hozzájárulni a közalaphoz.53 A tanítókat ugyancsak állandó támadások érték az állam részéről. A vegyes nyelvterületen becsukták a magyar tannyelvű iskolákat, és szlovákot nyitottak a 5. Az itt élő szlovákok külön egyházmegyébe tömörítendők, szlovák istentiszteleti és közigazgatási nyelvvel.’’TÁRNOK 1939.20. 48 Ezzel az intézkedésével a Zsinat eleget tett a szlovák ajkú reformátusság igényeinek. MOLNÁR 1998.255. 49 A törvény I. paragrafusa szerint: „a kongruális egyházak, az állam által bevett vallásos társulatok ama lelkészeinek kongruája, akik a lelkészt hivatalok igazgatásánál tevékenykednek, valamint más, az állam jóváhagyásával rendszeresített lelkészi-közigazgatási funkciót töltenek be, évi 9.000 cs[eh] korona összegben állapíttatik meg". CSOMÁR 1940. 79. VISKY 2009. 55. A kongruatörvény lealacsonyító volt a lelkészek számára, fizetési viszonylatban a lelkészeket az útkaparókkal sorolta egy kategóriába. LADÁNYI-PAPP-TŐKÉCZKI 1998. 137. MOLNÁR 1998. 225. Az 1919. és 1920. évre járó államsegélyt az állam hamis indokokra hivatkozva soha nem fizette ki a lelkészeknek. CSOMÁR 1940.76-80. VISKY 2009.55. 50 Ha az állampolgárságot számon kérték egy lelkészen, és ő meghatározott időn belül azt nem tudta megszerezni, akkor vagy kiutasították, vagy pedig megvonták a kongruáját. CSOMÁR 1940.83. 81A Reggel című Pozsonyban megjelenő kormánylap 1926. január 26-i számában azt tanácsolta a megegyezés ügyében az egyház vezetőinek, hogy Jól tenné a református egyház, ha hátat fordítana a Csehszlovákiában élő magyar kisebbségnekSzilassy Béla, a dunáninneni egyházkerület főgondnoka ezzel szemben az 1937. évi Komáromban tartott konventen így fogalmazott: „hogy ha az Isten a mi egyházunkat a Csehszlovákiában élő magyarságba állította, akkor annak kötelességévé tette a magyarság szolgálatát, minden konzekvenciájával együtt. Ez azt jelenti, hogy az egyháznak és különösen az egyházi adminisztrációnak mindent abból a szempontból kell vizsgálnia, hogy az a magyarság előnyére vagy hátrányára van-e...” MOLNÁR 1998.226. 52 VISKY 2009.55. 58 A közalap szükségességét bizonyítja, hogy az 1937. évi költségvetés szerint a református egyháznak intézményei működtetéséhez több mint százhatezer cseh koronára volt szüksége, amiből az állam mindössze húszezer koronát fizetett. CSOMÁR 1940. 58. VISKY 2009.54.-16-
