Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Barsi Egyházmegye

Barsi egyházmegye osztályához nyertem beosztást mint az országos leventeoktatás protestáns lelké­sze. 1941. szeptember 5-én azonban ezen állásom lemondtam, mivel a vámos- ladányi református gyülekezetben szolgálok. 1942. május elején mint tábori lel­készt behívtak a 13. gyalogezredhez Miskolcra, és az ezredemmel együtt egy évet töltöttem a fronton, a Don partján. 1943 május végén leszereltem. Pótlólag meg­jegyzem, hogy 1938 áprilisában és májusában Léván segédlelkész voltam. Csak a csehszlovák állam 1938 májusában is mozgósított, és így nekem is be kellett vo­nulnom. S mire júliusban leszereltem, Léván a helyem betöltötték, s így újra Ipolypásztóra kerültem. 1939. szeptember 14-én papiztam'17 Pápán jeles eredménnyel. A teológiai ta­nulmányaim végig jeles eredménnyel végeztem, 1942.217 218 november 12-én Pápán tartott lelkészszentelésen jelen voltam, ahol hivatalomban az apostoloktól szár­mazó szertartás szerint megerősíttettem. Ezek életem nagyobb fordulói a hivatásomra készülődésben és a hivatásom teljesítésében. Ami a gyülekezetemet illeti, igen nyakas és makacs nép. Lelki élete egyenlő a nullával. Betegesen egykés. Ezzel mindent megmondtunk. Élet és világszemléle­te túlzottan anyagias. Áldozatkészsége meghalt. 1898-ban még 1000 lelkes gyü­lekezet volt, ma már csak 658 a lélekszám. A gyülekezetem öregarcú. Fiatalság nincs. Két tanerős iskolánkba 35 gyermek jár. A felelősség és nemzeti érzés kihalt ebből a népből. Egy életcélja van: minél intenzívebb életélvezet. Azért nem kell a gyermek, mert azzal gond és vesződés van. Gyülekezetemről nem állíthatom, hogy a gazdasági körülmények idézték elő benne az egyke nemzet és faj pusztító veszedelmét. Itt a kórokozó mélyen a lelkekben van. Megöregedett ez a nép, és emberi számítás szerint segítség alig van, vagy ki is mondom, amint látom: nincs! Ha ez a gyülekezet továbbra is ilyen gyászos népmozgalmi adatokat produkál, 50 év múlva, számítás szerint, 80-120 református lesz Vámosladányban.219 A pápizmus fokozott ütemű galoppban hódít. Ma még csak a gyermekük több, de holnap, világosan látom, a református családi vagyonok az ő kezükre kerülnek. És ez a hódító és nagyétvágyú pápista réteg tiszta szláv. (Egy-két név a csokorból: Vrazsel, Szvitacs, Szrna, Buchna, Puksa, Kmoskó, Jeszenszki, stb.) Ezekkel szemben kihalnak a nemes Tatai-ak, a Palásti-ak, az értékes faj magyar réteg. Ez a nép a zsírjába fúl bele. Nagy gond közöttük hirdetni az evangéliumot. De öröm is! Látom, az öregek­nél elvesztettük a csatát. A fiatalokkal próbálkozom, Isten segítségével. Nincs más fegyverem, csak a hit és az imádság. De ezek, tudom és hiszem, győzni fog­nak! Eleven életű bibliakör van. Hála legyen a jó Istennek, egymásután állnak elő 217 Értsd: tettem lelkészképesítő vizsgát! 218 Az évszám téves, valójában 1941. Egyházkerületi kgy. 1941.18. p. KRÁNITZ 2012.271. 219 A lelkész nagyon előrelátónak bizonyult. A vámosladányi egyházközség honlapjának Bemu­tatkozás linkje alatt a következőket olvashatjuk: Szlovákiai református gyülekezet. 140 egyháztaggal rendelkezünk. http://www.parokia.hu/lap/vamosladanvi-reformatus-egvhazkozseg/cikk/mutat/bemutatkozas/.-167-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom