Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Barsi Egyházmegye

Barsi egyházmegye

családok gyermekeit Kissáróból, Nagysáróból és Szódéról, ingyen tankönyvet és ruházatot ígérve, minek következtében az ezen iskolába járó gyermekek száma annyira megszaporodott, hogy az iskola az 1930-as években már két tanerőssé lett. A szlovák állami elemi iskolába járó református vallásé tanulóknak a hittant én tanítottam, természetesen magyar nyelven, úgy hogy a gyermekek hetenként eljártak a lelkészi hivatalba hittanórára. Ezeket a gyermekeket én megfeddtem, hogy nem tudják a hittant, elfelejtenek magyarul, az életbe kikerülnek tudatlanul, s nagy szamarak lesznek. Ezért az iskola tanítónője, Pólyák Mária napilapokban cikkeket írt ellenem, s feljelentést tett ellenem a lévai tanfelügyelőségen, ez áttette az ügyet Skolsky Referátushoz,119 ez kiadta a komáromi törvényszék államügyészének, aki zselizi járásbíróság útján eljárást indított ellenem, s ez felsorakoztatta ellenem tanúvallomásra 8, 9, 11 és 13 éves tanítványaimat. A zselizi járásbíróság 1936. február 19-én tartott tárgyaláson felmentett, az állam- ügyészi megbízott azonban fellebbezett, s így az ügy a komáromi törvényszék elé került. A komáromi törvényszék 1936. április 4-én tartott tárgyaláson elítélt azon az alapon, hogy a hozzám hittanra járó gyermekekhez azért, hogy elhagyják a szlovák iskolát, azt a magyarázatot intéztem, hogy nem fogtok tudni sem szlovákul, sem magyarul, hanem nagy szamár lesz belőletek. Ha a szlovák iskolába fogtok járni, nem adok nektek konfirmációi lapot. Gondom lesz rá, hogy ne járjatok szlovák iskolába. Miért jártok szlovák iskolába, minek nektek a szlovák iskola?

A komáromi törvényszék az 1921. évi 309. számú törvény alapján 300 csehszlovák koronára, behajthatatlanság esetén 3 napi elzárásra ítélt azzal az indoklással, hogy mint lelkész, hivatásomat arra használtam fel, hogy tanítványaimat kényszeríteni akartam arra, hogy valamit ne tegyenek.

Egyházmegyei, egyházkerületi s egyetemes egyházi vonatkozású szolgálataim:

A barsi református egyházmegye lelkész gyámoldájának és lelkészegyesületének pénztárnoka voltam 1926. november 18-1939. június 16-ig.

Körlelkész 1928. július 3-1939. július 4-ig.

Belmissziói előadó 1930. december 27-1942. december 31-ig.

Egyházmegyei lelkészi aljegyző 1934. április 18-1939. július 4-ig.

Egyházmegye részéről egyházkerületi lelkészi képviselő 1938. július 5-től.

Egyházmegyei lelkészi főjegyző 1939. július 4-től.

Egyházmegyei lelkészi tanácsbíró 1942. július 6-tól.

Mint belmissziói előadó az 1930-1933. években évenként, a nyári hónapokban az egyházmegye gyülekezeteiben az ifjúsági és leánykonferenciákat, az őszi

szlovák települések” elszlovákosításának támogatását. A szervezet bőkezűen el volt látva anyagi forrásokkal, nagy állami támogatást kapott a központi igazgatás szervezeteitől is. MOLNÁR 1998.199.

119 Iskolaügyi Referátus: Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium Iskolaügyi és Nemzetművelődési Referátus (Referát skolstva a národnej osvety Ministerstva s plnou mocou pre správu Slovenska). E hivatal feladata volt a Felvidéken 1918 őszétől a „csehszlovák” iskolák gyors szaporítása Iskolaszervezés és iskolarombolás terén mindenkitől függetlenül, teljhatalommal működhetett. Anton Stefanek iskolai referens irányította, az ő tevékenységének eredményeként vált szlovákká a magyar iskolák többsége, és állástalanná rengeteg tanár és tanító. Működésének ideje alatt nagyon sok magyar anyanyelvű általános és középiskola zárta be végleg kapuit. POPELY 1998.5-6.-118-