Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Bevezető

Bevezető

dúltak az addig ideiglenesnek tekintett új államhatárok. Ez a körülmény felgyorsította az új egyházi keretek létrejöttét is. A tiszáninneni egyházkerület 1920. július 1-én Kassán, a dunánninneni 1920. július 16-án Komáromban tartotta alakuló közgyűlését. A beregi és máramaros-ugocsai egyházmegyék ekkor még külön egyházmegyei alapon gyakorolták egyházi életüket. 1923. június 7-ig a két egyházmegye a tiszáninneni egyházkerület függvényeként szerepelt, az képviselte érdekeiket a csehszlovák állammal folytatott tárgyalások során. 1923. június 7- én a két egyházmegyéből és az ungi egyházmegye kárpátaljai részéből (12 egyházközség) megalakult a kárpátaljai egyházkerület. A tiszáninneni és dunán- inneni egyházkerületek alakuló közgyűléseik után közösen kezdték meg a szervezési munkát, amelynek eredményeképpen 1920. szeptember 8-án közös Memorandumban fordultak az államvezetéshez, amelyben kinyilatkoztatták, hogy politikával nem kívánnak foglalkozni, de a trianoni békeszerződésben biztosított nyelvi és vallási jogokhoz ragaszkodnak. A tiszáninneni egyházkerület 1920. december 21-én Kassán tartott közgyűlésén kimondta a Szlovenszkói Tiszáninneni Egyházkerület megalakulását, és megválasztotta püspökének Pálóczi Czinke István rimaszombati lelkészt (még a presbitériumok szavazata nélkül). A két egyházkerület 1921. március 2-án újabb Memorandumban fordult Szlo- venszkó Teljhatalmú Miniszteréhez. A Közös Bizottság 1921. május 7-én tartott ülésén vetődött fel a Konvent megalakításának és összehívásának gondolata. A Konvent 1921. július 3-án Rimaszombaton tartotta ülését. Tagjai a 3 püspökön és főgondnokon kívül 8 tag, akik közül 2 papi és 2 világi tagot a tiszáninneni, 1-1 papi és világi tagot pedig a dunáninneni és a kárpátaljai egyházkerület delegált. Elsőként a dunáninneni egyházkerületben történt meg a püspökválasztás, az ünnepélyes beiktatást Pozsonyban tartották. Balogh Elemér pozsonyi lelkész lett

1938-ig a dunáninneni egyházkerület püspöke,4" főgondnoka pedig Szilassy Béla losonci földbirtokos. A tiszáninneni egyházkerületben is 1921 nyarán már a presbitériumok szavazatával megtörtént a püspökválasztás. Pálóczi Czinke István lett az egyházkerület püspöke (utódai Péter Mihály, Idrányi Barna és Magda Sándor),* 42 43 Lukács Géza gömöri egyházmegyei gondnok44 a főgondnoka. Beiktaelnöki szavazata juttatta diadalra. Erről csak annyit tartok szükségesnek még megemlíteni, hogy az egész akciónak igazi okául szereplő váradalom eddig, tudomásom szerint, nem teljesült: a lelkészek a csehszlovák köztársaságtól nem kapták meg a különböző címeken kilátásba helyezett segélyeket a maguk egész összegében, ellenben a szervezkedés után a lelkészeknek azonnal le kellett tenni a fogadalmat vagy hűségesküt. Nagyon jól ismerem a „Dunáninneni kerület” címen Balogh Elemér pozsonyi lelkész és Szilassy Béla losonci nagybirtokos elnöklete alatt működő új egyházi alakulat irányadó embereinek, egyházainak s lelkészei jelentékeny részének hangulatát, törekvését, hiszen állandó érintkezésben vagyok velük; látom azt az önfeláldozó hatalmas tevékenységet, minden tiszteletreméltó buzgólko- dást, melyet a magyar református hitélet tökéletesítése és megszilárdítása és bensőbbé tétele érdekében kifejtenek; tudom, hogy nekik is igazán boldog örömük lesz az a pillanat, amelyben testvéri szeretettel borulhatunk egymás kebelére: nem minden bizalom nélkül tekintek tehát e tekintetben a jövő felé." DREL1.1. a. 1921. szept. közgy. Esperesi jelentés. 40-41.

42 1938-1939 között utóda Sörös Béla losonci lelkész volt. Sörös Béla és Balogh Elemér életrajzi adatai a Forrásközlés részben a 78. és 79. oldalon olvashatók.

4J Pálóczi Czinke István lelkész, püspök 1855. november 18-án született Pácinban (Zemplén vm.). Középiskolai és teológiai tanulmányait Sárospatakon végezte. Egy évig kollégiumi szenior, majd-14-