Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi anyakönyvei 1823-1952 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 12. Jubileumi kötetek 1. (Pápa, 2012)
A kötet felépítése és a szövegközlés alapelvei
Ezek alapján annyi bizonyos, hogy 20 ifjú lelkipásztor készült a felavatásra. Az egyházkerületi anyakönyvet a szentelést követően közülük 17-en írták alá.74 75 Erről a kötetről az egyházkerületi gyűjteményt bemutató munkák egyáltalán nem tesznek említést.74 Jelenleg még jelzet nélküli, a református levéltár Csáky utca 17. szám alatti épületében őrizzük. A KÖTET FELÉPÍTÉSE ÉS A SZÖVEGKÖZLÉS ALAPELVEI Bevezető tanulmányunkat és a hozzá kapcsolódó irodalomjegyzéket két függelék követi. Az 1. függelékben Tóth Ferenc egyházkerületi főjegyző 1822-ben az egyházkerületi anyakönyv elkezdésével kapcsolatos levelét közöljük, a 2. függelékben pedig az egyházkerületben 1823-ban működő anya-, társ-, illetve leányegyházait bemutató táblázat található. Ez utóbbival kapcsolatban csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy hasonló ösz- szeírást a reformáció 300. évfordulója alkalmából Tóth Ferenc főjegyző már 1817- ben készített az egyházkerület gyülekezeteiről, lelkészeiről és tanítóiról.76 Az egyház- kerület 1817-es és 1823-as állapota között lényeges eltérést nem találunk, úgy látszik, állandósult a Türelmi rendelet után kialakult helyzet. A táblázatot a lelkészek és rektorok nevével nem egészítettük ki, mivel az adott időszakra nézve ezek már köny- nyedén kikereshetők a rendelkezésünkre álló névtárakból.77 Ezután kerül sor a tulajdonképpeni forrásközlésre: előzményként a reverzálisok, majd a két anyakönyv szövegét olvashatjuk. Ezt a hozzájuk kapcsolódó mutatók követik. A személynévmutatót a minél jobb tájékozódás érdekében két részre osztottuk: saját és idegen személynévmutatóra. A saját személynévmutató tartalmazza azoknak a nevét, akik saját magukról írtak, az idegen pedig azokat, akik nem bejegyzőként fordulnak elő a forrásszövegekben (ezek közül vastag betűvel jelöltük azokat, akiknek saját bejegyzésük is van, tehát a saját személynévmutatóban is szerepelnek). A földrajzi tájékozódást a helységnév-azonosító segíti. Ami a szövegközlés módját illeti, a források átírásánál az eredeti szöveg megtartására törekedtünk. A személy- és helységneveket is betűhíven írtuk át. Az előforduló 74 Balya László, Nagy Kolozsvári István és Simon Kálmán nem jegyezte be magát az anyakönyvbe. 75 Mindkét kötetre nézve igaz, hogy mivel a levéltár, illetve a kézirattár értékeinek bemutatásánál szó sem esett erről a magyarországi református egyház körében egyedülálló forráscsoportról, sőt sokáig lappangtak is, ezért kutatók kezébe sem tudták adni őket. Ez alól az utóbbi időben egyedül Koncsol László a kivétel, aki a komáromi egyházmegye vizitációs jegyzőkönyveit közlő, nyomdai előkészítés alatt álló munkájának összeállításánál már használhatta anyakönyveink első kötetét. 76 Az említett forrást a könyvtárunk kézirattárában őrizzük DREKK O. 675h. jelzet alatt. A forrást Mezei Zsolt közölte, és elemzésében össze is vetette az 1774. évi egyházleírásokkal. MEZEI 2004. 133-166. 77 1820-ban és 1833-ban egyházkerületi névtárak jelentek meg Tóth Dániel lakszakállasi lelkipásztor szerkesztésében. TÓTH 1820. TÓTH 1833. i* 26 i*
