Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi anyakönyvei 1823-1952 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 12. Jubileumi kötetek 1. (Pápa, 2012)
Az egyházkerületi anyakönyvek keletkezésének körülményei
lezvényt (reverzálist) adott, hogy a „Helvetiai confessionak Szent írással meg egyező értelmének vallásában Isten kegyelmességéböl” megmarad, az egyházmegye esperesének engedelmeskedni fog, illetve a szokott, vagy az esperes által kijelölt időben felszentelésre jelentkezik. A reverzálist, melyet a lelkész aláírásával, néha pecsétjével is megerősített, az esperes kapta meg. A reverzálisok 1711-től fennmaradt példányai kis cédulákra lettek írva (alighanem a korábbiak is). 1727-ben az akkori pápai esperes, Gyimóti István15 ezeket a cédulákat összeragasztotta, és kihajtható lapok formájában beköttette az általa is használt egyházmegyei vegyes jegyzőkönyvbe. Ettől kezdve már nem külön lapokra, hanem ő is, utódai is folytatólagosan ebbe a kötetbe íratták be ezeket a saját kézzel írt, aláírt, és sokszor le is pecsételt lelkipásztori kötelezvényeket.16 17 Levéltári forrásaink alapján a pápai egyházmegyében a XVIII. század elejétől létezett ez a gyakorlat, más egyházmegyék, illetve esperesek iratanyagában nem maradtak fenn ilyen jellegű iratok.1 Végezetül azt tartjuk fontosnak még megindokolni, miért közöltük kiadványunkban a reverzálisokat is. Ezeknek a kötelezvényeknek a szövege folyamatosan bővült, egyre több személyes adat is megjelent bennük, ezért, bár formailag más forrástípust testesítenek meg, mégis bizonyos szempontból az anyakönyvek előzményeinek tekinthetők. Ezt, mint később látni fogjuk, az egyházkerületi anyakönyv műfajának megalkotója, Tóth Ferenc is így gondolhatta. Nem véletlen, hogy az egyházmegyei vegyes jegyzőkönyv használatból való kivonásával egy időben rendelte el az egyházkerületi anyakönyv vezetését is. A két forrástípus között így szerves kapcsolat van, ami indokolttá teszi a kötelezvények közlését is. 2. Az egyházkerületi anyakönyv megszületése 1823-ban az újonnan megválasztott pápai esperes, Tóth Ferenc ezt a reverzálisok beírására használt vegyes egyházmegyei jegyzőkönyvet kivonta a mindennapi használatból, és az egyházkerületi levéltárnak ajándékozta.18 így az a gyakorlat megszűnt, hogy a kibocsátandó lelkészek ebbe írják be egyre több személyes adattal bővülő kötelezvényeiket. Ugyanakkor Tóth jó érzékkel felismervén, mekkora történelmi 15 Gyimóti István életéről, tanulmányairól és lelkészi működéséről lásd KÖBLÖS—KRÁNITZ 2009. 408. 16 Itt jegyezzük meg, hogy a kibocsátás ünnepélyes szertartása vagy az esperes szolgálati helyén, vagy pedig abban a gyülekezetben történt, ahova a lelkipásztort rendelték. Ez fontos információt jelent mind a kibocsátott lelkipásztor, mind a kibocsátó esperes szolgálati helyét illetően, sok esetben ugyanis segít meghatározni szolgálati idejüket egy-egy gyülekezetben. 17 A pápai egyházmegyében ezen gyakorlat létezése 1711-1823 között bizonyítható Gyimóti István, Csuzi Cseh József, Naszályi István, Peleskei Mező Péter, Komáromi Sülye József (1.), Felsőbányái Allós István, Kun János, Bakos Gergely, Torkos Jakab és Búzás Pál esperesek idejében. 18 1823. évi kgy. 49. p. DREL I. 1. a. 4. 448-450. 10 ff
