Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi anyakönyvei 1823-1952 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 12. Jubileumi kötetek 1. (Pápa, 2012)
Az egyházkerületi anyakönyvek keletkezésének körülményei
értéke lesz ezen bejegyzéseknek az utókor számára, nem sokkal korábban már indítványozta egy új egyházkerületi anyakönyv használatba állítását. Ennek körülményeit forrásaink pontosan rögzítették. Az 1821. évben Mezőszentgyörgyön tartott egyházkerületi közgyűlésen bizottság felállításáról döntöttek, melynek feladata az volt, hogy javaslatokat tegyen a pápai kollégium fenntartási költségeinek biztosítására (konviktus, könyvtár, professzorok fizetése, stb.).19 Ennek a bizottságnak az 1822. évi jelentésében merült fel az egyházkerületi anyakönyv indításának ötlete is.20 Az 1822. évben Révkomáromban tartott egyházkerületi gyűlésen el is határozták „ edgy Matricula" megnyitását, melybe minden jelenlegi és később hivatalba lépő egyházi és világi személy magát beírja, és megállapodás született abban a kérdésben is, hogy az ezen alkalommal fizetendő összeg mindenkor a professzorok ellátására legyen fordítva.21 Az 1823-as egyházkerületi állapot rögzítésének formáját Tóth Ferenc főjegyző dolgozta ki, aki 1822. szeptember 24-én kelt levelében pontos utasításokkal látta el az egyházkerület espereseit, hogyan történjenek a beírások.22 Pontosan meghatározta a bevezető formulát, a külső jegyeket és a tartalmi jellemzőket is. Külön felhívta a figyelmet, hogy minden lelkipásztor saját kezűleg írja be adatait. Figyelmet fordított az olvashatóságra, a tinta minőségére, a margók megtartására, hogy a bekötésnél nehogy értékes bejegyzések semmisüljenek meg. Kérte, hogy a települések nevét ne rövidítve adják meg (Adásztevel, és nem A. Tevel), „hogy a jövendő Maradék ne vesződjön az ílly Betűk jelentésének kitalálgatdsával”. Ezenkívül 1 ezüst forintban (egyházmegyei jegyzőknek esetében 2 forintban) határozta meg a beíráskor fizetendő összeget. Azért adott ilyen részletes instrukciókat, hogy az egyházkerületi anyakönyv egységes formát mutasson, mivel ez az összeírás egy nagyobb munka bevezető része lesz. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a papirost ne összetöredezve küldjék vissza számára, e levelet pedig mutassák meg a beírás előtt minden lelkipásztornak, hogy ők az utasításokat pontosan betarthassák, mivel ez a matrikula „nagy Ekklésiai Kintse lesz” az egyházkerületnek. Az anyakönyv jelentőségét abban látta, hogy a lelkipász19 A bizottság tagjai: a külső rendből tekintetes Pázmándy Károly, Osváld Zsigmond, Vetsey Ferentz, Oroszy Pál, Kazay Gábor, Halász Sámuel coadjuctor curator, és táblabiró Nagy István, Zsoldos János, Kolmar János, Szép Ábrahám, Őri Gábor, Gáti István, a belső rendből: generális nótárius Tóth Ferentz, nagy tiszteletű Búzás Pál esperest, Márton István, Sebestyén István, Nagy Mihály, Tóth Pál superintendentialis assessor urak. 1822. évi kgy. 27. p. DREL I. a. 4. 331-332. 20 d., Már magábann is valamint hasznos, úgy szükséges dolog is lévénn, hogy edgy rendes Superintendentialis Matricula hozattason hé; igen hasznos Rendelés lenne az, hogy mind a’ Papi Személlyek, mind a’ világiak is, d kik Edgyházi tisztbenn vágynak, avagy lépnek, és igy mind az Actualisok, mind a lejendö Prédikátorok „ s Assessorok is azonn Matriculába magokat immatriculálni tartozzanak, s akkor a’ Főtiszteletű Superintendentzia által határozandó meennyiségű Taxát letenni köteleztessenek, — mellyböl gyűlendő Summa is ezenn Superintendentia Anya Oskolájjának dotátiójára fordíttasson. 1822. évi kgy. 47. p. DREL I.a. 4.401. 21 Uo. DREL I. a. 4. 403. 22 L-ásd az 1. függeléket! ($• 11
