Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)
Az 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv - II. A jegyzőkönyv tartalmi elemzése
mányait Sárospatakon, Debrecenben és Erdélyben folytatta. Hasonló adatokkal szembesülünk, ha az egyházkerület legkorábban (kb. 1531-1680) szolgáló lelkészeinek, illetve rektorainak tanulmányait vizsgáljuk.299 A 237 személyből 47-en tanultak csak Pápán (17%), 19-en Pápáról más kollégiumba mentek (7%), 5-en máshonnan jöttek Pápára (2%), 162-en csak más kollégiumban tanultak (58%). Leszámítva a kérdéses eseteket, kimondható, hogy a korai korszakban is többségben voltak, akik más kollégiumban fejezték be tanulmányaikat (65%).300 Ezen számsorok fényében érthető válik, hogy képzettségükre, könyvkultúrájukra miért a Tisza vonalától keletre eső vidék szellemisége gyakorolt döntő befolyást. 9. A JEGYZŐKÖNYV MÁSVALLÁSÚAKRA VONATKOZÓ ADATAI A felmért gyülekezetek többségében csak kis számban éltek másvallásúak, akik közül az evangélikusok a református templomba jártak. A lelkész járandóságait rendesen megadták. Bár a Torkos-féle vizitációban a katolikus kisebbséggel való együttélésről nincs szó, más forrásból erre vonatkozóan is találunk adatokat. 1748- ban gróf Zichy Ferenc püspök utasítására felmérték az ekkor még a győri, 1777-től a veszprémi püspökséghez tartozó pápai főesperességet. A pápai főesperesség területén 35 protestáns helység volt, amelyek közül Nagyszőlős, Kerta, Noszlop, Lovászpatona és Szentlászló helységeket tudták összeírni, a többi falu egyházi elöljárói „a megyei karhatalom segítsége nélkül” nem voltak hajlandók megjelenni a megadott plébánián a kijelölt időpontban. Ezen helységek közül Nagyszőlős, Kerta, Lovászpatona és Szentlászló evangélikus, Noszlop református többségű falunak számított.301 A 189 katolikus és 304 protestáns (többségében evangélikus, kisebb részt református) lakta Nagyszőlősön - gr. Zichy János és István falujában - nehéz dolga volt Salamon Ferenc 34 éves plébánosnak, ugyanis a közel negyedszázada épített templomot az evangélikusok és reformátusok közösen használták. A Szent György vértanú tiszteletére épült régi katolikus templom romokban hevert, csak a szentélye volt használható állapotban. A plébánosnak 4 filiát kellett ellátnia (Dóba, Kerta, Vecse, Salamon), miközben segítségre nem számíthatott, mert nem volt tanítója, iskolája. Eközben a protestáns közösség prédikátort és mestert is tartott, és megfelelő javadalommal el is látta őket. Az evangélikus prédikátor sok esetben a katolikus-protestáns vegyes házasságban született gyermekeket lutheránusokká tette. Ez nem is volt nehéz, hiszen iskola híján a katolikus szülők is az evangélikus iskolába küldték gyermekeiket, akik így „szinte magukba szívják az eretnekséget”.302 A katolikus ünnepeket a protestánsoknak is meg kellett tartaniuk, azonban ezt nem tették: a nagy ünnepeken - pl. húsvétkor, karácsonykor - ittak, mulatoztak, táncol299 Ebből a korszakból 914 lelkészt és rektort ismerünk, 237 tanulmányairól rendelkezünk adatokkal. KÖBLÖS-KRÁN1TZ 2009b. 35. 300 KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009b. 36. 301 RAJCZI1980.143. 302 RAJCZI 1980.126-127. [79]
