Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)
Az 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv - II. A jegyzőkönyv tartalmi elemzése
tak. Az egész nép körében divatozott a káromkodás.303 Vecsén a plébános méltatlankodása ellenére Csögléről vagy máshonnan hoztak prédikátort a beteg reformátusokhoz.304 Pusztamiskén reformátusok (Kenessey István, Sáry Mihály fiai) voltak a földesurak, a lakosok többsége viszont evangélikusnak, kisebb része katolikusnak számított. 1741 körül építették a protestáns templomot. A kis közösség evangélikus mestert tartott.305 Gyimóton (Nagygyimóton) a többségben lévő reformátusok prédikátort és mestert is tartottak, a katolikusok csak párbért fizettek az ugodi plébánosnak. Az esperes idézésére nem jelentek meg az összeíráskor.306 A református Noszlopon kisebbségben élő katolikusoknak se plébánosa, se iskolamestere nem volt. Még csak ezután akarták betagolni a katolikus egyházszervezetbe a devecseri plébánia filiájaként. A kétharmados többségben lévő protestánsokat bizonyára nyugtalanította, hogy a református kisbirtokos köznemesek a faluban részbirtokos gr. Esterházy Ferenccel, a pápai, devecseri és ugodi uradalom birtokosával álltak szemben.307 Az esperességi összeírás világossá teszi, hogy a katolikus plébánosoknak a törvényi felhatalmazás ellenére igen nehéz dolguk volt, különösen a felekezetileg megosztott településeken, amelyekben a mindennapi küzdelmekben kiépített és jól működő protestáns egyházszervezettel találták magukat szembe. Erre számos gyakorlati példát hozhatunk. Szentgálon pl. 1748 újév napján, amikor nemes Hegyi Tamás súlyos betegségben meghalt, fiai a városlődi plébánost hívták temetni, aki hívét korábban négyszer is felkereste, s halála előtt meggyóntatta, megáldoztatta és „minden szentségekkel [az] örök életre el is készétette”. Amikor ezt a szentgáliak megtudták, a felső falu egyik házában tanácskozást tartottak, s elhatározták, hogy a plébánosnak nem engedik meg a temetést, „mert eddig sem volt náluk szokás”. A halottas háznál estefelé összegyűltek a prédikátor és másik „két bujdosó praedikator” vezetésével, ahol az egyik bujdosó prédikátor a halottat elbúcsúztatta, majd a házból kihozták, és a temetőbe vitték. Bár a plébános tiltakozó levelet küldött, azt semmibe vették, a halottat - az előírt 24 órát be sem várva - „kálvinista módra praedikálván, el temették”.308 A Győrben végzett, többségében csak magyarul tudó, nagyobb körzetet, 3-5 filiát is ellátó Pápa környéki plébánosoknak egyszerre kétfrontos harcot kellett vívniuk: egyházfegyelemre, barokk vallásosságra kellett szoktatniuk a magyar és frissen betelepített német jobbágyokat, miközben meg kellett vívniuk a maguk harcát a protestánsok visszaszorításáért. A küzdelem sok esetben egyáltalán nem úgy alakult, ahogy azt a forgatókönyvíró a sümegi püspöki palotában kigondolta. 303 RAJCZI1980.126. 304 RAJCZI 1980.129. 305 RAJCZI 1980.134. 306 RAJCZI 1980.134. 307 RAJCZI 1980.134. 308 Jankovics László Veszprém vármegyei főszolgabíró és Szentmiklósy Zsigmond esküdt által felvett tanúvallomási jegyzőkönyv a szentgáliak törvénytelen temetéséről. Szentgál, 1748. január 19. VÉL Protocollum episcopale III. 337-343.
