Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)
Az 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv - II. A jegyzőkönyv tartalmi elemzése
prédikátorok templomi szolgálatával általában nem volt probléma, a hívek elégedettek voltak lelkipásztoraikkal. d. Összegzés Ha lelkészeink könyvekkel való felszereltségét tesszük mérlegre, azt állapíthatjuk meg, hogy az ellenséges környezet (Padányi Bíró Márton veszprémi püspök és főispán tevékenysége), a külföldi tanulmányok akadályozása és az egyre inkább erősödő könyvcenzúra ellenére a lelkészek a kor igényeinek megfelelően el voltak látva liturgikus művekkel, prédikációs irodalommal és könyörgéses könyvekkel. Nem csak a XVII. századi irodalmat, hanem a viszonylag új, modern kiadványokat is ismerték és használták. A kevés cím szerint említett könyv nem teszi lehetővé, hogy a lelkészek tudományos képzettségéről mélyebb ismereteket szerezzünk, azt sem tudjuk megállapítani, hogy melyik homiletikai iskolát követték. Láthatjuk, hogy az ortodoxnak tekinthető szerzők (Milotai Nyilas, Geleji Katona) mellett előfordulnak a puritán szellemiségű lelkészek (Szatmárnémeti Mihály, Séllyei Balog István) művei is. Azt azonban biztosan kijelenthetjük, hogy ebben az időszakban a dunántúli lelkészekre Erdély és a Tiszántúl protestáns könyvkultúrája és szellemisége volt a legnagyobb hatással.296 Ezen nem csodálkozhatunk, ha megvizsgáljuk a vizitált lelkészek tanulmányait. A 42 ismert tanulmányi háttérrel rendelkező lelkész közül csak Pápán 4-en tanultak (9,5%); olyanok, akik Pápán kezdték tanulmányaikat, majd más kollégiumban (Sárospatakon, Debrecenben, illetve Erdélyben: Kolozsváron, Marosvásárhelyen) folytatták, 11-en voltak (26%); akik csak más intézetben tanultak, azoknak a száma 26 (62%); emellett egy lelkészről tudjuk, hogy csak declinátiót tanult (2,5%). Hasonló eredményt kapunk, ha megvizsgáljuk a kollégiumi törvényeket aláíró diákok létszámát az 1663-1752 közötti időszakban Pápán, Sárospatakon és Debrecenben. Ebben az időszakban Pápán 767 (100%), Sárospatakon 3009 (392%), Debrecenben 3995 (520%) az aláírók száma. Láthatjuk, hogy Sárospatakon majd négyszer, Debrecenben pedig több mint ötször nagyobb ez a szám.297 Hasonló eredményre jutunk, ha az összes olyan dunántúli lelkész adatait vizsgáljuk, akik esetében ismert, hogy hol folytatták tanulmányaikat. Az adott időszakban (kb. 1680- 1760 között) 733 dunántúli lelkész és rektor tanulmányait ismerjük. Közülük 106- an tanultak csak Pápán (14,5%); 109-en Pápán kezdték, majd máshol folytatták tanulásukat (14,9%); ketten voltak olyanok, akik más kollégiumban kezdtek, majd onnan jöttek Pápára (0,3%); és 476-an, akik csak más kollégiumban tanultak (64,9%).298 Az egyházlátogatási jegyzőkönyvben vizitált lelkészek 88%-a, ugyanekkor az egyházkerület összes lelkészének és rektorának kb. 80%-a kollégiumi tanul296 SZABÓ 1990. 49. TÓTH 1940. 54. 297 Lásd a pápai diáknévsor-kötet 2. számú táblázatát és a 3. grafikont. KÖBLÖS 2006b. 25, 26. Az egyes lelkészek tanulmányait lásd adattárunkban, a lelkészek életrajzi adatainál. KÖBLÖS-KRANITZ 2009a. 298 KÖBLÖS-KRÁNITZ 2005. 27. [78]
