Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)
Az 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv - II. A jegyzőkönyv tartalmi elemzése
3. AZ EGYHÁZKÖZSÉGEK SZERVEZETTSÉGE Az egyházlátogatásból megismerhető egyházközségek szervezettsége számos tényező függvénye. A legjobban szervezett egyházakban ekkoriban van lelkész, tanító, esetleg segédtanító, az egyház vagyonára gondnok ügyel, az egyháztagok rendszeresen fizetik a különféle járandóságokat. Az istentiszteleti adományokra perselyt tartanak, s az eklézsia pénztárát és más értékeit jól zárható ládában őrzik. Az egyház helyzetét nagyban meghatározza a földesúr személye. Református földesúr vagy földesurak esetén az egyháznak biztos patrónusai és védelmezői vannak, katolikus földesurak esetén egészen más a helyzet. Az uraság jó esetben megtűri a protestánsokat, legrosszabb esetben ellenségesen viszonyul hozzájuk, s üldözi őket. Az egyházi birtokosok (a veszprémi püspök és a káptalan, a győri jezsuiták, a pápai pálosok, a zirci ciszterciek, stb.) keményen fellépnek a református jobbágyokkal szemben. Nem válogatnak az eszközökben, hogy áttérítsék (az ő szóhasználatukban: visszatérítsék) őket. Gyakran előfordul, hogy az elhunyt prédikátor helyére nem engednek újat hozni.163 Másutt a földesúri hatalommal visszaélve egyszerűen utat mutatnak a prédikátornak, tanítónak, sőt még a lakosoknak is.164 Törekvésük akkor lehetett sikeres, ha „jó katolikusokkal” tudták pótolni az áttérni nem akaró, távozásra kényszerített jobbágyokat.165 A térítésből és pasztorá- lásból a szerzetesrendek is kivették a részüket.166 Egyes jómódú katolikus birtokosok (pl. Zichyek) az átlagnál megértőbbek voltak, és türelmesen viszonyultak falvaik népéhez.167 163 Egy példa: 1746 novemberében, amikor Bíró Márton arról értesült, hogy a móri kálvinista prédikátor elhunyt, s a lakosok „nyughatatlansággal futkároznak, és fáradoznak, hogy más praedikatort oda Móóra bé vihessenek”, Szent Katalin napjára bizalmasa révén azonnal vizitációt rendelt, amelyre - a királynéi engedélyére hivatkozva - a vármegye tisztjeit is elvárta. Bíró Márton levele Gyurkovics András Fejér vármegyei szolgabíróhoz. Veszprém, 1746. november 22. VÉL A 39/b. Protocollum episcopale II. 379. A móri reformátusok november 8-án kelt és Fejér vármegyéhez címzett, a vallásgyakorlat fenntartását kérő folyamodványából kiderül, hogy a prédikátor nyáron halt meg, azt követően a földesúr („generalisné Tripser aszonyom”) a templomukat elvette, lepecsételtette, és új prédikátort hozni nem engedett. Uo. 417. 164 Lásd a FÜGGELÉK 2. sz. dokumentumát! 165 A zirci cisztercita apátság pl. 1732-ben Olaszfaluból kitessékelte a református jobbágyokat, akik lelkészük vezetésével a mezőszentgyörgyi (többségében protestáns) birtokosok Litér nevű pusztáján találtak új otthont. 1752-ben azonban már gyengének bizonyultak ahhoz, hogy a vallásgyakorlat megszüntetését, a templom elvételét és a prédikátor elűzését megakadályozzák. HUDI 2002. 478-479. 166 A csókakői domíniumhoz tartozó Fehérvárcsurgó katolikusait pl. 1744-től a móri kapucinusok gondozták nagy „serénséggel és industriaval”, mellyel Bíró Márton is elégedett volt. Bíró Márton levele özvegy gr. Maria Catharina von Hochburghoz. [Sümeg,] 1746. június 30. VÉL A 39/b. Protocollum episcopale II. 209-210. Az özvegy a móri kapucinusokat és a Fejér megyei katolikus restaurációt is szívből támogatta, akárcsak a Hunyadi család a somogyi hittérítést. Somogybán a ferencesek és bencések, a Balatontól északra a bencések, ciszterciták, jezsuiták, pálosok támogatták Bíró törekvéseit. 167 1748-ban Bíró Márton püspök amiatt neheztelt gr. Zichy Istvánra, hogy - kegyúri jogával élve - a nagyvázsonyi uradalomhoz tartozó Magyarbarnagon február 18-án katolikus hitre tért Bicskei György református lelkész helyébe „más praedikatort bé helyheztetett", és a püspök levelét válaszra sem méltatta. Bíró a grófhoz küldött levelében az egyházszervezés nehézségeiről a következőket írta: „a' mi catholicus plebanussainkat, ámbár a püspök és vicarius által commendáltossanak, annyira böcsmérezik, hogy vagy hé fogadni nem akarják, vagy pedig ha bé fogandgyák is, az után meg utállyák, és még plebanusnak ismérni sem [44]
