Köblös: A Dunántúli Református Egyházkerület prédikátorai és rektorai I. 1526-1760 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 10. (Pápa, 2009)
I. Köblös József: Bevezetés
így kutatási segédletként az interneten is használható, az anyaggyűjtéshez nem, csak a lelkészek sajátkezűleg bejegyzett önéletrajzának elolvasásához szükséges a helyszínre utazni. Az archontológiai kutatások helyzetének ismertetése után még röviden ki kell térnünk a prozopográfiai módszer hazai alkalmazására is. A prozopográfia mint módszer bizonyos személyek meghatározott körére vonatkozó adatok összegyűjtését és rendszerezését jelenti. Eredménye, a prozopográfiai adattár a megjelölt körön belül lévő összes személlyel kapcsolatban előre meghatározott szempontok szerint válogatva közöl adatokat, ezáltal lehetővé teszi, hogy a vizsgált rétegre vonatkozóan statisztikai módszerekkel lehessen közös jellemzőket megrajzolni, törvényszerűségeket kimutatni. Nem cél tehát egyes szereplőkről sokoldalú, és lehetőleg teljes körű ábrázolást nyújtani, vagyis biográfiát készíteni, ezt a források foghíjassága legtöbbjükről nem is tenné lehetővé. Cél viszont a kiválasztott vizsgálati szempontokat lehetőleg mindegyik szereplő esetében érvényesíteni, különben torzítanának a statisztikai táblázatok. Emiatt ezt a módszert kollektív biográfiai módszernek is nevezik.19 Hazánkban először középkorkutatóink folytattak a prozopográfiai módszeren alapuló vizsgálódásokat az 1950-es évek második felében.20 Az 1990- es évektől kezdve aztán általánosan bevett metódus lett egyes társadalmi csoportok, rétegek vizsgálatánál.21 19 ENGEL 1998. 37-38. 20 A sort 1957-ben a Hunyadi kori rendiségről és a kincstartókról írt két alapvető tanulmány nyitotta meg, az előző egy meghatározott politikatörténeti probléma megoldásához, a második egy intézménytörténeti vizsgálódáshoz használta. MÁLYUSZ Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában. = Századok 1957. 46-123, 592-602. KUBINYI András: A kincstári személyzet a XV. század második felében. In: Tanulmányok Budapest Múltjából. Bp., 1957. 25-49. Később a középkori jogászréteg vizsgálatához Bónis György, a Zsigmond alatti bárói réteg jellemzéséhez Engel Pál, a XV. századi arisztokrácia mobilitásának feltérképezéséhez pedig Fügedi Erik használta ezt a módszert. FÜGEDI Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Bp., 1970. (Történeti Statisztikai Kötetek) BÓNIS György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Bp., 1971. ENGEL Pál: Zsigmond bárói. In: Engel Pál: Vár, honor, ispánság. Válogatott tanulmányok. Szerk. Csukovits Enikő. Bp., 2003.225-246 (másodközlés, először 1987-ben jelent meg). 21 A teljesség igénye nélkül pusztán néhány vonulatot vázolok fel. Heckenast Gusztáv az 1990-es évek elejétől kezdve állított össze prozopográfiai adattárakat a Rákóczi-szabadságharc tábornokaira, szenátoraira, udvari tanácsnokaira és gazdasági vezetőire vonatkozóan. Ezekből az anyagokból tervezett egységes életrajzi lexikont készíteni, halála után Mészáros Kálmán fejezte be munkáját. HECKENAST Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. Szerk. Mészáros Kálmán. Bp., 2005. (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak 8.) Az említett korábbi prozopográfiai összeállításokat az Előszó sorolja fel a 7-8. oldalon. Pálffy Géza monográfiái, tanulmányai függelékeiben rendszeresen közli egy készülő nagy végvári életrajzi lexikon egyes részeit. PÁLFFY Géza: Katonai igazságszolgáltatás a királyi Magyarországon a XVI-XVI1. században. Győr, 1995. A hadbírák, hadiszéki esküdtek és jegyzők adatsorait főkapitányságonként a függelék 2. pontjában, a 199-260. oldalakon Archontológia (Fejezet egy leendő végvári lexikonhoz) cím alatt hozza. PÁLFFY Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16-17. században. (Minta egy készülő főkapitányi 11
