Köblös: A Pápai Református Kollégium diákjai 1585-1861 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 9. (Pápa, 2006)
Források 1585–1860
98 Bevezető tanulmány kötelezettségeiket szintén írásban rögzítették. Ünnepélyes beiktatásuk alkalmával hivatalos esküt tettek arról, hogy mindenkor a kollégium jogait, javait tartják szem előtt; azt megvédik, s gyarapítják.323 A Coetus élén a XIX. század első felében is a senior állt, aki a választott tisztségviselők segítségével a fenntartó és kollégiumigazgató elvárásainak megfelelően kormányozta a deákságot. Bizalmi tisztsége óriási gazdasági felelősséggel párosult, hiszen a legfontosabb természetbeni és pénzbeli bevételek és kiadások tartoztak a számadása alá. A reformkorban már 10 féle számadást vezetett. Külön nyilvántartást vezetett a begyűjtött gabonáról, külön egyet a gabona helyett adott készpénzről, kezelte az alumnusok, a konviktus pénztárát, a szolgák konviktuális befizetéseit, kétféle lajstromot készített a konyháról (főzelékek lajstroma, a szakácsnő és a szolgáló fizetése), felelt az inventárium szerint rábízott eszközökért, melyek a seniori szobában, a konyhán, padláson, kamrában, auditóriumokban és pódiumokon voltak elhelyezve. A legnagyobb összegek a seniori vagy konviktusi közkasszában forogtak. 1834-ben pl. közel 6300 váltóforint bevételt kezelt.324 Készpénzfizetését csak akkor kapta meg, ha számadását jóváhagyta a főiskolai tanács. A senior helyettese, egyúttal szemmel tartója a contrascriba (ellenőr) volt, a convictus felügyeletét a provisor látta el. A szolgadeákokra a procurator felügyelt. A munkamegosztás alsóbb szintjén egy-egy meghatározott feladatot kellett ellátnia a megválasztott vagy megbízott tisztségviselőnek. A preco az iskolai könyörgést végezte, a cantor a templomban énekelt és a lányiskolában tanított, a vigilek éjjeliőrködtek. Az esküdt diákok (jurati) egy-egy szobára ügyeltek, s maguk közül observatort választottak, aki a hanyag diákokat tartotta számon, s mulasztásaikat bejelentette. Minden diák tisztségviselő esküvel kötelezte magát a hivatal tisztességes ellátására. Ha esküjét megszegte, megbüntették; ha kárt okozott, a büntetésen felül a kárt is meg kellett térítenie. A kollégiumban a tanítást a XIX. század első felében hagyományos módon oldották meg: a gimnázium alsó évfolyamaiban tógatus deákok, a felsőbbekben pedig végzett teológusok oktattak, az előbbiek köztanító, az utóbbiak segédoktató címmel. A pápai presbitérium tagjai 1785-től kezdődően a kollégiumi tógás diákok vagy a vidéki iskolatanítók közül hívtak jó hangú és „szép szavú” kántort az új templomba, 323 Doktor Rátz István deák literatura professzor 1821. november 5-i beiktatásáról a sajtó is beszámolt. N. N.: Előlépések, és megtiszteltetések. = TGY 1831. XII. 112-113. A beiktatás latin beszédekkel történt. Először Tóth Ferenc egyházkerületi főjegyző köszöntötte az új professzort, aki elfoglalta a katedrát, majd megtartotta székfoglaló előadását a tanítói hivatal tzéljáról. Ezután Nagy István pápai kurátor beszélt feladatairól, többek közt a gimnáziumigazgatói teendőkről. Az ünnepséget Kolmár János kollégiumi inspektor rövid latin beszéde zárta, aki megköszönte az egyházkerületnek, hogy tudós férjfiúval töltötte be a katedrát. Ezt követően a patrónusok kíséretében végigjárták a „kisebb tanulók oskoláit”, ahol Rátzot bemutatták az osztálytanítóknak - ezeknek az engedelmesség, professor urnák pedig a felvigyázás ajánltatott. 324 DRELI. 3. b. Főiskolai tanács (Ecclesiastico-Scholasticum Consistorium) jegyzőkönyve. 1834. augusztus 28. No. 2. Nagy János senior számadásának vizsgálata és jóváhagyása.
