Köblös: A Pápai Református Kollégium diákjai 1585-1861 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 9. (Pápa, 2006)
Források 1585–1860
Bevezető tanulmány 87 A papnövendékek társadalmi háttereként két markáns csoport rajzolódik ki: a lelkész- és kézműves családok adták a teológushallgatók 44 %-át. Az előbbiek esetében már kialakult hagyomány a lelkészdinasztia fenntartása, a mesteremberek számára pedig felemelkedést jelentett fiuk pappá nevelése. Arra is számíthattak, hogy a befektetett tőke később megtérül, s gyermekük valamilyen formában támogatni tudja a családot. Foglalkozás szerint besorolhatatlan a faluban vagy mezővárosban élő 8 özvegyasszony (16 %), aki taníttatás révén igyekezett önálló egzisztenciához juttatni gyermekét. A szülőt, gondviselőt feltüntető rovatokban 11 férfi neve előtt „gond. ” = gondnoka megjelölést is találunk (22 %), ami azt jelenti, hogy a papnövendékek 38 %-a a félárvák, árvák közül került ki. E tendencia más évek nyilvántartásaiból is határozottan kirajzolódik. A kollégiumba küldéssel sok mostohaapa, gyám hosszú távon megoldotta az együttéléssel járó nehézségeket, ugyanakkor az ifjú jövőjét is megnyugtatóan rendezte. A papnövendékek társadalmi hátteréből hiányzik a vármegyei, állami, magasabb uradalmi tisztséget betöltők köre, ami viszont a joghallgatóknál megtalálható. A táblabírák korában a tekintélyesebb köznemesi családok elsősorban ügyvédnek, s nem papnak szánták fiaikat. A teológiai akadémia a XIX. században a cseh- és morvaországi református prédikátorok képzéséből is kivette részét, ami külön színfoltot jelentett az intézmény életében. A cseh- és morvaországi protestáns egyház újjáépítése 1782-1783-ban kezdődött, amikor több mint 40 fiatal magyar református lelkész ment cseh-morva misszióba. A teológus-utánpótlást magyar akadémiákról biztosították.286 Az 1780-as évtizedben Patakról 41 diák ment Csehországba, 13 Morvaországba. Debrecen 20 diákot küldött. A közvetítést Hemádkak cseh-morva telepesei végezték.287 A következő évtizedekben összesen 60 missziós lelkész működött, akik közül a többség később hazatért. A cseh- és morvaországi protestánsok (evangélikusok és reformátusok) számára a református egyházkerületek 1848-ig segélyt gyűjtöttek. A dunántúli gyülekezetek 1842-ban az erdélyi kollégiumok és a máramarosszigeti líceum mellett a cseh-morva gyülekezeteket is segélyezték. A morvaországi neustadti reformátusoknak 103 forint 43 krajcárt, a prágaiaknak 140 forint 35 krajcárt, a „Nessely” gyülekezetnek pedig 125 forint 23 krajcárt küldtek.288 A szegény cseh prédikátorok gyermekeinek ,jobb móddal való tanítása” érdekében a két magyarországi protestáns egyház 1804. február 21-22. pesti konferenciája évente egyszeri segélygyüjtésre hívta fel a protestáns egyházkerületeket. 1805-ben a dunántúli egyházkerület állást foglalt a kérdésben: a májusi közgyűlésen Ajánlás tétetett, hogy ha azok közül némejek, a ’ mi collégiumunkba jőnek, ottan taníttatni 286 BUCSAY 1985. 169-170. 287 BENDA 1981. 105-106. 288 DREL I. 1. a. Egyházkerületi jegyzőkönyvek. 1843. június 27-30. közgy. No. 68. A harmadik helység neve elírás, minden bizonnyal a morvaországi brünni kerületben fekvő Veselí helységről van szó. Vő. KÚR 1937. 56-57., 60., 63.
