Köblös: A Pápai Református Kollégium diákjai 1585-1861 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 9. (Pápa, 2006)
Források 1585–1860
Bevezető tanulmány 67 Az osztrák Thun-rendszer idején 8, azt követően ismét 6 osztályos lett a gimnázium. Az 1849 őszén Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich címmel kibocsátott tanügyi rendelet még csak kötelezővé tette a német nyelvet, melyből érettségizni is kellett; néhány évvel később viszont már a német tannyelvű tanítást szorgalmazták. 1855 őszétől az alsóbb osztályokban a német nyelv németül való tanítását, a felsőbb osztályokban a tantárgyakat - a hittan, az anyanyelvi nyelv és irodalom kivételével - németül kellett előadni. Az áttérésre három, majd négy év türelmi időt engedélyeztek. A protestáns kollégiumokra a tanárok politikai felülvizsgálatával, a nyilvánossági jog megadásával vagy megvonásával gyakoroltak nyomást.199 Az adott körülmények között a reáliskola és a tanítóképző kiépítéséhez hiányoztak az elemi feltételek. A gimnázium pedagógiai munkáját 1850-ig, majd 1861-től az egyházkerület által jóváhagyott tantervek (1815, 1819) határozták meg.200 Az 1850-es években viszont az osztrák birodalmi kormány egységes követelményrendszerének kellett megfelelni. Az egyházkerületi autonómia időszakában az elemi és gimnáziumi osztályokat a jól tanuló alumnusokból kiszemelt köztanítók, a felsőbb évfolyamokat a végzett hallgatókból lett segédtanárok tanították. A praeceptorokat a tanév kezdete előtt kinevezték, hogy legyen elég idejük a felkészülésre.201 Mivel közülük Gergely nap (március 12.) után többen falusi iskolatanítónak mentek, volt, aki csak egy félévet tanított. A tényleges gimnáziumi osztályok (declinista, grammatica, syntactica, poetica, rhetorica és logica) végeztével a tanulók aláírták a felsőbb osztályok számára készített törvényeket, a bentlakók reverendát (tógát) öltöttek, s ezzel bekerültek a „ togá- tus deákok’’ közé.202 A reverendát nem viselőket „nem togátus deákok" névvel illették. A jó tanulóknál előfordult, hogy egy tanévben két kurzust is elvégeztek. Stettner György, a későbbi jogászprofesszor az 1814/15. tanévben a retorika mellett a logikát is elvégezte, sőt a legjobb latin fogalmazást írta a rétorok és logikusok közül, amivel kiérdemelte az „első eminens” minősítést, s azt, hogy a „most subscribált első esztendős deákok közzé” lépjen.20’ Ha valaki többet időzött egy-egy tanulócsoportban, s betöltötte a 17. életévet, rétorként is subscribálhatott, ha megfelelő tanulmányi eredményt ért el. 1818 augusztusában két „novitius rhetor”: Újhelyi István és Antal József is a „veteranus rhetorokkal együtt” aláírhatta a törvényeket, mivel elérte a megfelelő életkort és tanulmányi eredményt.204 A későbbiekben a főiskolai tanács DEÁK 2000. 268-270. 200 Az 1815-ös tantervet ismerteti KIS 1896. 175-180. 201 A praeceptorok névsorát a tanévek sorrendjében közli KIS 1896. 198-200. 202 1835-ig a syntaxis után a poética, majd rhetorica classis következett, e két utóbbit azonban ettől kezdve felcserélték, mivel ezzel a tanulók előmenetelét megkönnyítették. DREL I. 1. a. Egyházkerületi jegyzőkönyvek. 1835. július 7-9. közgy. No. 119. 201 DREL I. 3. b. Főiskolai tanács (Ecclesiastico-Scholasticum Consistoríum) jegyzőkönyve. XVIII. 1815. augusztus 22. ; DREL I 3. b. Főiskolai tanács (Ecclesiastico-Scholasticum Consistoríum) jegyzőkönyve. XXVI. 1818. augusztus 10. No. 1. Újhelyi István ügye. Uo. XXIX. 1818. augusztus 22. No. 1. Antal József ügye. Mivel a rhetori (másként oratori) és logicusi osztályokat egy tanító tanította, a kezdő és veterán rétor
