Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 8. (Pápa, 2005)
A közölt forrásokról
96 1691. évben, április 2-án kiadott kegyes császári és királyi rendelet664, melyet mindamellett, hogy örökre sértetlenül fenntartotta a Császári és Királyi Felség jogát arra nézve, hogy [ezen tárgyban] kegyes rendeleteket hozzon, az országban sehol nem méltóztattak kihirdetni vagy érvénybe léptetni. Továbbá ha erre hivatkozva a gróf urak is bármiféle jogot formálnának velünk szemben, ők maguk is meggyőződhetnek róla, hogy az ilyesfajta királyi magyarázatokról a legutóbbi pozsonyi országgyűlés 30. törvénycikkében történt említés, és ezentúl ezeknek az értelmezése is a törvénycikkben felállított bizottságtól függ. És ezután következik a harmadik érv. Tudniillik az 1618. évi 14. törvénycikkből átvett kifogás a jogi fórummal szemben665, és ezen bizonyítás megerősítéseképpen a visszalépés a közös birtoklástól azáltal, hogy elismertük a gróf urak földesúri jogait. Ez semmiben nem támasztja alá ugyanezen gróf urakat, mivel azzal, hogy soha nem tagadtuk, hogy a földesúri jog nyilvánvalóan megilleti őket, ugyanúgy nyilvánvalóan és általános érvényűén soha nem is ismerjük el, nem is ismerhetjük. Világi ügyekben ugyanis van földesúri joguk a nekik alávetettek felett, de nem az egytelkes nemesek felett, egyházi ügyekben pedig, vagyis a lelkiismeretet és a vallásgyakorlatot érintő dolgokban pedig ama joghatóság korlátozva van ezen szabad vallásgyakorlatról rendelkező korábban említett törvények tartalma szerint. Ezek a törvények pedig abban az értelemben, ahogy az első érvben pont visszájára fordítva szerepelnek, a királyi hatalom teljességéből eredően nem hagyják sértetlenül csupán a katolikus földesurak esetében a vallásgyakorlatra vonatkozó földesúri jogot, hanem [azt mondják ki, hogy] mindegyik törvénycikk (figyelmen kívül hagyva a tisztelendő [katolikus] papság és a világi földesurak ellentmondását) érvényének erejét és szilárdságát őrizze meg, és meg is kell, hogy őrizze. Ebből következik tehát, hogy ha ugyanezen törvénycikkek eme jogot a katolikus földesurakra nézve sértetlenül hagyták volna, ugyanezeknek nem lenne szükséges ellentmondaniuk. Mivel azonban Ő Szentséges Királyi Felsége ismeri saját királyi jogait, melyek tudniillik egyedül csak királyi hatalmának teljességétől függenek, mint például többek között a vallásügy is, erre vonatkozólag elrendelte, hogy a tisztelendő papság és a világi katolikus földesurak ellentmondását figyelmen kívül hagyva saját hűséges evangélikus alattvalói legyenek kárpótolva saját hitvallásuk, mint fentebb említve volt, szabad gyakorlatával, és abban mindezidáig igen kegyesen megvédte őket, sőt azok számára, akik abban bármilyen módon háborgatva voltak, vagy abba az állapotba még nem lettek visszahelyezve, mely az 1681. és 1687. évi, korábban idézett törvénycikkek jótéteménye révén őket megilleti, a legutóbbi pozsonyi országgyűlés 30. törvénycikkének erejéből igen kegyesen elrendelte a visszaélések orvoslásának törvényes útját. Ezen kívül semmilyen más eljárás nem folytatható a vallásügyben rendelkező ezen törvénycikk megsértése, megszegése és semmibe vétele nélkül, különösen olyan, amilyent az Esterházy grófok próbálnának folytatni. És ezért térden állva igen alázatosan kérjük ezen felséges Magyar Királyi Udvari Kancelláriát, méltóztassék a fenti dolgokkal kapcsolatban kegyes jelentésének benyújtásával Ő Szentséges Császári és Királyi Felségénél elérni, hogy megtartson minket vallásunk ama korábbi, és nem csupán a Rákóczi-féle megmozdulásokat, hanem egy évszázadot, sőt azt felülmúló éveket is meghaladó szabad gyakorlásában azon a módon és helyen, amiben korábban volt, és királyi hatalmával igen kegyesen oltalmazzon minket, az Esterházy gróf urak pedig, ha azt remélnék, hogy amennyiben az 1681. és 1687. évben hozott törvények idejétől számítva visszaélés vagy 664 Ez a sokszor emlegetett Explanatio Leopoldina. 665 Az 1618. évi 14. törvénycikk tartalmáról és a vele való érvelésről az 590. jegyzet tájékoztat.
