Hudi József (szerk.): Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója 1808-1866 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 7. (Pápa, 2004)

Hudi József: Nemes Székely János, a naplóíró

NEMES SZÉKELY JÁNOS, A NAPLÓÍRÓ

1722. január 10-én egy Székely István nevű fiatalember elégedetten hagyta el a pápai megyegyűlés színhelyét, s ballagott az országúton új lakóhelye, Csögle falu felé. Jókedve azért támadt, mert a nemesi gyűlésen ellentmondás nélkül kihirdették a Bereg vármegyétől az előző évben nyert nemesi bizonyságlevelét, s ezzel felvételt nyert a Veszprém megyei nemesek közé.1

A beregi Tiszahát vidékét a Marcal-medencével felcserélő Székely még idegennek, „gyiittmenf’-nek számított az új környezetben, ahol a tősgyökeres nemesek éppen azon törték a fejüket, hogy régi kuriális birtokaikra új adománylevelet szereznek az uralkodótól. III. Károly eleget is tett kérésüknek, s utasítására a királyi kancellária 1722. szeptember 27-én kiállította az új adománylevelet, a nova donatiot.2 3

Székely letelepedésekor - 1715 táján - még Szabó Istvánnal, Szabó Mihállyal és Török Mihállyal együtt a nemesi telken lakó zsellérek közé számított,1 de egy helybeli „tűs gyökeres” kurialista lányával, Gánts Erzsébettel kötött házassága után helyzetét stabilizálni tudta, mert felesége révén kis birtokhoz jutott. 1733-ban a vármegyei vizsgálóbizottság előtt a beregi nemesi bizonyítvánnyal és az említett vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvi végzéssel gond nélkül igazolta nemességét, s ezzel lehetővé tette, hogy örökösei is a kiváltságos rendben foglalhassanak helyet.4

1 VeML IV.1. e. aa. Acta nobilitaria. Investigationes. Tom. II. 88. p. A vármegyei

főjegyző az ülés szövegét nem másolta be az 1722. évi vármegyei jegyzőkönyvbe. Az eseményről a nemességigazolási iratok vallanak.

2 Uo. Tom. II. 83. p. Az új adománylevél eredeti és hiteles másolaü példányát a

csöglei református egyházközség irattárában őrzik.

3 BOROSS-MADARÁSZ 2002. 224.

4 Uo. Tom. II. 88. p.