Hudi József (szerk.): Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója 1808-1866 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 7. (Pápa, 2004)

Hudi József: Nemes Székely János, a naplóíró

Nemes Székely János, a naplóíró

Leszármazottai jó házassággal, takarékos gazdálkodással, s feltehetőleg birtokvásárlással tovább gyarapították a vagyont. Ennek köszönhetően a XVIII. század utolsó harmadától a Székely família tagjai már Csögle tekintélyesebb telkes nemesei (kurialistái) közé tartoztak. A XIX. században a család tagjai a falu önkormányzatában bírói, esküdti, a református egyházközségben pedig presbiteri tisztséget is betöltötték.

Az egykor még analfabéta Székelyeknek ekkor már nyomát sem találjuk. A református népiskola 1721 óta ismert, többségében nemesi származású tanítói gondoskodtak arról, hogy a fiúk megtanulják hitelveiket, elsajátítsák az írás, olvasás, számolás tudományát.5 A csöglei nemesek hamar felismerték az iskoláztatás társadalmi mobilitási előnyeit. A XVIII. század végétől a módos gazdák gyermekeit a Pápai Református Kollégiumba küldték, hogy hivatalnoki, tanítói, papi vagy ügyvédi pályán kereshessék boldogulásukat.6

5 TÓTH 1927. 25.

6 DREKK 0.890. ,,A’ Pápai Reformatum Collegiumban 1797-dik esztendőben valósággal tanuló Ifjúságnak laistroma” (1797-1883). 1795-ben Megyesi József a logicus-rhetori évfolyamon, 1796-ban Gánts Pál a syntaxisták között, 1797-ben Bartalos József a syntaxisták között, 1802-ben Takács János a syntaxisták, Lévai Sándor a declinálók között, 1808-ban Szöllösi József a grammatisták sorában tanult. 1809-ben Lévai Józsefet, egy borbély fiát az elemisták között találjuk. Más példák: VeML IV. 1. h. Nemesi összeírások. Az 1715. évi nemesi összeírásban Pirithi Péter vármegyei esküdt nevével találkozunk. Az 1824. évi nemesi összeírás szerint a csöglei nemesek közül Bartza János vármegyei esküdti hivatalt töltött be; a 20 éves Bíró György Pápán (a református kollégiumban) tanult; Búzás László pedig ekkor Nádudvaron (Bihar vm.) tiszttartóként tevékenykedett. Bartza László takácsmester, Bartza Gedeon szabómesterséget tanul, Bakay Péter lakatosmester, Bíró János asztaloslegény, Bíró Ferenc takácsmester (Pápán lakik), Bíró Sándor takácslegény helyben. Az egyházközségi elöljáróság megosztott volt az oktatásügy támogatását illetően. Egyes elöljárók a pápai kollégiumi professzorok fizetéséhez - Székellyel ellentétben - nem akartak hozzájárulni. Nemes Nagy János az 1831. február 4-én tartott egyházlátogatáskor így nyilatkozott: ,,A’ ki collegiumot tart, fizessen, néki nem kell.” Hasonló ellenállást váltott ki 1817-ben az új énekeskönyv bevezetése is.

6