Hudi József (szerk.): Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója 1808-1866 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 7. (Pápa, 2004)
Székely János naplója
Székely János naplója Hányszor meg tsal bennünket. De a hol bár mely kis forrás Magának egy ágyatskát ás, Hogy a’ szomjut meg tsalya, Soha senki nem halya. El tűnt a ház boldogsága, Ha iszákos gazdája, Sok árváknak koldussága, Szerentsétlen példája. Betstelen férj, fene atya, Ki a kantsót nem hagyhatja, Semmi ember, rósz polgár, Hogy lehel, még az is kár. A bor bűnnek, bolondságnak Volt mindenkor kút feje, Jajj annak a társaságnak, A hol el hat ereje. Elég ez már, minden ember, A ki nem vak, láthatja, Elsőséget, hogy a víz nyér, Minden tehát tudhatja. Élyen a víz, veszszen a bor! Méltán vizen volt már a’ sor, Hogy olyan is érkezett, A ki neki versezett. 1839dlk esztendőbeli October hónak 25dlken a’ Szemetes fogadó uttzájába Pápán edgy bizonyos házi gazda, midőn maga oda volt a’ házától meszsze útra, történt ilyen szerentsétlenség: késő éjjel az érintett gazda hitvése szülni készült. A bába tüzet akarván rakni két kis gyermekét az aszszonynak ki küldőttő pazdorjáért a’ ház hátulyába. A gyermekek bele sütötték a pazdorjába a lámpásba égőt, 183
