Hudi József (szerk.): Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója 1808-1866 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 7. (Pápa, 2004)
Székely János naplója
Székely János naplója Néma hoszszu tsókok között szívja ajkát ajkához. A’ szép aszszon tsüggedve áll, edgy haldokló liliom szál. A’ ló közel hozzájok, bús szemeket vet rájok. Közelitnek a’ törökök vért szomjokba zajogva, Magyar véres markaikba dárda és kard villogva. Egek! Hát tsak nints irgalom! - mond Dobozi könyvezve - Meg öleli feleséget mély borzadást érezve. Meg tsókolya utolszor öt, csókja alat a’ remegöt, Szívbe döfi vasával, és meg fojtja tsókjával. Boldogtalan föld szűlötjö, kin magadnak s férjednek Bé töltődtem kívánságát nemes, szép szűz lelkednek. Várj tsak néhány pillantatig, leg itt nálad lészek en! Ezt zokogva mentéjével a’ halottat bé fedvén Most iszonyú keservébé vért és boszut leheltébe Alig várja, ölhessen, kedvesénél lehessen. Mint mikor a’ him oroszlán nemző gerjedelmébe Meg fosztatvan nőjétől mord, dúl, fül, ordít mérgébe, A’ fát rágja, tépi, töri mérget habzó fogával, A körmével a’ főidet vájja, és tsapkodja farkával, Ropog, harsog a’ rengeteg, a’ mint dúl, fűi a szörnyeteg, Tsapjon rá bár tiz tigris, dűhő meg küzd tízzel is, Úgy Dobozi a’ fájdalom mordonkodván keblébe, A’ lobogó harag, mérég égetvén őt elmében Tsak hazáját sajnálya még igaz magyar szivében, De életet el átkozván boldogsága vesztében Boszus jobb markával kardot és a baljával Súlyos gőrtsős bozogányt, igy várja bé a pogány! Ott teremnek, a törők néki az edgy magyarnak, De a bajnok viszsza tsapja első hevét a tarnak. Viaskodván, vagdalkodván karja soknak sebet vág, Négy törököt vág elébb le, mint sem győz a’ sokaság. Végre hátul edgy dárdának hegye úgy fut a nyakának, 155
