Hudi József (szerk.): Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója 1808-1866 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 7. (Pápa, 2004)
Székely János naplója
Székely János naplója Szélyel verettetett seregünk, Segítséggel, légy Istenünk. 17. ) Jaj, de nagy volt a’ bádjadás, Hogy ejjel lett masérozás, Ért hát minket nagy változás, Átson149 esett a’ meg szállás. 18. ) Éhei, szomjal oda érénk, Nyugodalmat ottan lelénk, Egy nagy kert mellett meg fekvénk, Badjatt testűnket le veténk. Ez a dolog történt150 az 1809dlk esztendőben aprillis hóba kezdődvén junius dereka tájjáig. Volt Ovidiusnak151 152 hajdan edgy barátya, A’ kit Ovidius nagy bajban hogy láta, Sóhajtozván sorsán szánta igen nagyon, Hogy ez barátjának ilyen sorsa vagyon. De hogy Ovidius nagy szám ki vettete,132 Ötét ez barátja szinte ki nevette. E’kor monda Ovid: vasból van a’ melyed, Hogy nem szégyenledted erre vetni fejed. A’ gyakorlás által lesz az ember tudós, Vagy pap lesz belülő, vagy valami hajós. 149 Ács községben (Komárom vm.). 150 A fentebb elmesélt történet. Valójában a nemesi felkelők 1809 őszéig szolgáltak, csak a november 17-19-én Székesfehérváron megtartott hadiszemle után bocsátották őket haza. VERESS D. 1984. 396-397. 151 Ovidius klasszikus római költő (Kr. e. 43. - Kr. u. 17.). 152 Kr.e. 8-ban Augustus - polgárjoga és vagyona meghagyásával - a Fekete-tenger partján fekvő Tomi városába száműzte, ahol élete végéig élt. 132
