Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)
Hunkár Antal visszaemlékezése
háborúba soha belé nem egyezett, sőt ez tudta és akaratja nélkül kezdődvén, reményű, miszerint Bonaparte ezen ország határaitól seregit távol tartandja. minthogy Magyarország Francziaországgal békében kíván élni. s Már ezen lépést a Budán levő diplomácia csakugyan megtudván, Pozsony- megye főispánja, gróf Pálfy Lipót55 56 Holicsból parancsot kap Ferencz császártól, hozná hozzá azonnal a tudvalévő proclamátiót, és (ezt Pálfy maga beszélé el nekem) amint Pálfy a császárnál belépett, ezek valának Ferencz császár szavai: „Nix will der Josef Kuni wem?” „Nein, Euer Majestät, er will blos haben, dass die französische Armee nicht nach Ungarn einmaschiere.” „So, - mondá felkiáltva Ferencz - also uns sollens auffressen, das ganze Österreich, bedanken recht schön, bedanken, ghorscliamatiener, ghorschamatiener!”57 Nota Bene58: ő úgy beszéllett, mint az ausztriai köznép.59 És szörnyű mérges lön: Pálfyt Nyitrán bezáratta pár hétre, pedig ez semmit sem vétett. Azonban midőn a mosony-megyei deputatió csakugyan Köpcsényben a betörő franciák vezérének átadá a levelet, ő azt ugyan elolvasta, de mégis azt mondá népéhez: „En avant!”60 - és előre ménének, hanem a proklamatiót elktildé Bonapartenek. Ezen időtől fogva Ferencz a nádort annyira üldözte, hogy Magyarország részére többé semmit sem eszközölhetne, és midőn 1806-ban Péchy Imrét kinevező vice- palatinusnak61 a Királyi Táblára, a kancellária Bécsből azt irá nékie. hogy miként nevezhetett is Őfensége ily notatus62 embert vice-palatinusnak. Akkor a nádor megragadta a tollat, és azt feleié: „Ego usus sum iure meo palatinali, et nullo unquam tempore sinam iuribus meis derogari”, azaz: „én ezen kinevezésnél nádori jogommal éltem, és ezen jogaimon soha semmi időben csorbulást nem engedek ejtetni.” És arra Péchyt ugyan kinevezték alnádornak, de consiliariusnak63 még sem. Elég az, hogy mig a császárné Mária Terézia az udvarnál és ura előtt mindég úgy nevezte a nádort: „der kleine Rákóczy64 und - mondván Ferencz császárnak - du werdest sehen, dass er dir die ungarische Krön vom Kopf wird herunterreissen.”65 Nemsokára a magát elhízott vice-cancellár, gróf Almássy Ignácz Bécsben a nádort bizonyos tárgy eránt személyesen nagyon megsértette, s akkor a nádor a császártól 55 A nádor katonailag megerősített polgári kordont állított. Nem lévén csak alig néhányszáz katonája.- a fölkeléshez meg csak az előkészületeket tették meg - az utasítás az volt, hogy’ a benyomuló franciáknak jelentsék, hogy a kordon nem katonai alakulat, s ezzel bírják rá az előnyomulás beszüntetésére. 56 Pálfy Lipót, a Pozsonyban parancsnokló tábornok Davoust marsallal érintkezésbe lépve, ez utóbbi kívánta, hogy Magyarország jelentse ki semlegességét, és mondjon le a fölkelés fölállításáról. A nádor ez ellen mindjárt állást foglalt. Pálfyt, mert hatáskörét átlépte, azonnal elmozdította parancsnokságától, s több eljárás is indult ellene. Az ügy iratait a nádora maga igazolására kinyomatta. 57 Király nem akar lenni ez a József? - Nem, Felség, csak azt akarja, hogy a francia hadsereg ne vonuljon be Magyarországra. - Úgy, tehát bennünket zabáljon föl, egész Ausztriát, igazán szépen köszönjük, köszönjük, nagyon kedves, nagyon kedves! 58 Nota Bene (latin) = megjegyzés, szó szerint: jól jegyezd meg! 59 Ez esetbill kifolyólag a császárt környezete tényleg el akarta idegeníteni a nádortól. 60 En avant! (francia) Előre! 61 vice-palatinus (latin) = a 1 nádor 62 notatus (latin) = megbélyegzett 63 consiliarius (latin) = tanácsos A kis Rákóczi, (német) Ez az elnevezés, úgylátszik, Baldacci államtanácsostól származik. 65 És meg fogod látni, hogy a magyar koronát lerántja majd a fejedről, (német) 41
