Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)

Hunkár Antal visszaemlékezése

elégtételt kért, azt állítva, hogy nem annyira a nádor, mint ő benne a császári főherczeg lön megsértve. Erre másnap reggeli 8 órakor kap a nádor egy császári Handbilletnek66 mását, melyben gróf Almássy vice-cancellár67 hivatalából elmozdittatván, jubiláltatott, megkérdeztetvén Őfelsége által a nádor, megelégszik- e ezen satisfaktióval?68 Azzal a nádor igent mond, befogat és leutaz Budára. Azonban már 12 órakor délben ismét a császár Handbilletje jőve a cancelláriához, mely szerint gróf Almássy vice-cancellárnak újra kineveztetett.69

így szokták az udvaroknál egymást bosszantani. Ily boszantások és üldözések a nádort is dühben hozták, hogy egyszer az ország biráját, Ürményi Józsefet (ki még hajdani mint Mária Terézia, II. József császár és II. Leopold, úgy Ferenc kegyence, meg mint igaz nagy hazafi is tündöklőit) meglátogatván, nékie mindezekről keservesen panaszkodott, és midőn Ürményi intette volna, ne küzködjék mindég a minisztériummal és a magyar cancelláriával, kifakadod a főherczeg, és azt mondá: „Ich wisse recht gut, was sie haben wollen: sie wollen haben, dass ich resigniere, aber expresse resigniere ich nicht, es wird schon die Zeit kommen, dass ich ihnen den Strohsack vor die Thüre hinwerfe und von selbst weggehe.”70

De biz az nem ment el, mert Ferencz császár politikáját megmásítván, mivel 1807-ben subsidiumot71 kért a diaetán, és 1808-ban ismét az országgyűlésen hitvesét is megkoronáztatta, és az 1809-iki háborúhoz készült, rászorult a nádor eszére, mely valóban az egész bécsi udvarét sokkal felülmúlta, és azért még az alcsuti domíniumot72 és későbben Arad-megyében még a kisjenői uradalmat is néki ajándékozd.

Hogy pedig Ferencz császár a nádor ellen gyanakodhatott, onnénd is gondolom, mert Napoleon a maga Szent-Helénán írott memoirejában73 igy szól: „Valóban nem hinné senki, de a dolog mégis úgy vala, hogy az austriai ház egyénei közül egyik vélem különös jó érintkezésben volt."74

A mint is őt mint messzelátó nagy diplomatát még az a körülmény is nagyon ingerelhető a korona utáni vágyásra, minthogy Napóleon Ferencz császárt 1804-ben a római császárságtól megfosztván,75 ötét még azzal is fenyegető, miszerint az

66 Handbillet (német) = saját kézzel írt levélke

67 vicecancellarius (latin) = alkancellár

68 satisfactio (latin) = elégtétel

69 A császár környezetének'hatása alatt első elhatározását tényleg megmásította. Almássyt meghagyta a kancelláriánál, csak az országgyűlési ügyek referátumát vette el tőle. Ebből éles levélváltás is keletkezett a két testvér között.

70 Nagyon jól tudom, mit akar ön: ön azt akatja, hogy lemondjak, de kifejezetten lemondani nem fogok, de már közeleg az idő, amikor kiteszem a szűrét és magamtól elmegyek, (német) Ez alkalommal a nádor tényleg fenyegetödzött, hogy lemond, ha nem kap elégtételt.

71 subsidium (latin) = (országgyűlés által megajánlott) hadisegély, hadiadó

72 dominium (latin) = uradalom

73 memoire (francia) = visszaemlékezés, memoár

74 Ez valószínűleg inkább Károly főhercegre vonatkozik, akit Becsben mindig gyanúsítottak ilyesmivel.

75 II. Ferenc császár 1806. augusztus 6-án mondott le a német-római császári címről, ezzel megszűnt a Német—Római Császárság.

42