Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)

Hunkár Antal visszaemlékezése

feleségem testvérének fia, kire bízvást mondhatni: „Heu. discordia fratres quo perduxit miseres!”336).

De eljött a veszprémmegyei nemesség is olyan számban, hogy tisztujitáson kivid még eddig hallatlan volt. Azomban én is elkészítettem a dolgot Pozsonyból a megyénkben, feltettem a kérdést fél árkusra, és a nemességet hazánk mostani állásáról és jövendőjéről felvilágosítva, ezen iratot egy cancellistám337 által megküldöttem a szentgáli és a többi nemességnek, kik mindnyájan megtudván, hogy a kormány rajtam a legnagyobb szégyent elkövetelni szándékozik, kétezernél többen ménének a gyűlésre. Meg sem is hallgatva az előadást egy hangon kiálták: Hunkár. sérelem, sérelem és Hunkár.

Az odasereglett kormány emberei már előtte való nap megijedve lévén annak hallatára, hogy Zichy püspök tiz pengő forintot ajánlván egy voksért, midőn czinkosai a nemes községeket ily ajánlattal megjárták, azt a feleletet nyerték, hogy takarodjanak ily hazaáruló előladással, különben agyonverik őket. Így a pecsovics vendégek a gyűlésen estik lesütötték fejőket és hallgattak, még azon örülvén, hogy a felbőszült nemesség őket az ablakon ki nem dobta. És eszerént Veszprém megye nékünk, követjeinek igen felséges utasítást küldc az országgyűlésre, nékem pedig nevem napjára a legékesebben szóló köszöntést.

Ezalatt megértük, hogy Parisban kiütött a forrongás, hasonlöképen Májlandban, Berlinben és Németország nagy részén, és midőn márczius hónak első napjain egy estve kaszinónkban menék, csak mondják, hogy kiütött Bécsben is a revolutio,338 hogy feltörték a fegyvertárt, és a katonaságot a városból kiszorítván a császártól constitutiót kér a nép, és egyúttal azt is mondák, hogy a diaetalis ifjúság a pozsonyi sétatérnél lévő kávéházból szónokol és lázitó beszédeket tart. Erre Gál Ede tolnamegyei pecsovics követet találva, felszólitám, mennénk oda és csillapítanánk le az ifjakat, de ő megijedve azt feleié, miszerint oda nem mer menni, mert ötét agyonvernék, s arra megkértem báró Révay Simon turóczmegyei jó követet és mi ketten odasieténk és haliám: „Le az ország birájával, Majláthal! Le a tárnokkal, gróf Keglevich Gáborral!” és igy többekkel.

Erre szót kérvén, lecsillapodtak és meghallgattak. Előladám nékik, hogy mint jó hazafiak és még törvénytudók is, ha tehát szabadok akarunk lenni, hozzánk illik leginkább a törvény szentségét fenntartani és senkit törvényen kívül kihallgatlan sem hírében, nevében, sem személyében, főkép az országgyűlési salvus conductus339 alatt meg nem sérteni. Bízzák tehát ezen dolgot az ország gyűlésére, és ígérjék meg, hogy innend minden sértés, minden erőszak nélkül eltávozandnak.

Amint is sikerült őket abban a nagy setétségben lecsillapítani, és míg el nem szélylyedtek, addig én sem távoztam. Azomban onnénd a nem messze lakozó ország bírája szállása felé siettem, és portásának megmondám, hogy a kaput azonnal zárja be, és senkit be ne eresszen. Még haza menvén a gyűlölt vice-ajtónálló mes336 C), jaj, a széthúzás hová juttatja a nyomorult atyafiakat! (latin)

337 Gál Péterrel

338 revolutio (latin) = forradalom

339 salvus conductus (latin) = oltalomlevél, menedéklevél, szabad utazás biztosítása

81