Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)
Hunkár Antal visszaemlékezése
Itten alánt szalmát készítve, fejem alá egy zsuppot tőn, és azzal elbúcsúzott. Ily nemes ellenség a franczia! De ilyent a magyarról is tudok, mert midőn 1849-ben Kápolnánál224 Heves-megyében egy huszár a német tisztnek mind a két szemét kivágta, és azt a közemberek, mint szokás, kizsebelék, a mi honvéd tisztjeink hamarjában ötszáz forintot adának öszve számára, és étették itatták, szegény mondá is mindég: „Ach diese edle Nation!”225 Sőt, Görgey őt ellátván útlevéllel, egy páriáméntairrel226 átküldé Windischgratz herczeghez, lionnénd ő Bécsbe szállíttatott, és amint hallom; most is Bécsben lakik, és Őfelsége császárunk rendkívüli kegyességében részesül. De ami több, mi Debrecenben a német foglyok becsületes tartásáról még az ottani országgyűlésen is gondoskodtunk, egy stabális tisztnek hónaponkint, amint emlékszem, hetven pengő forintot rendelvén, holott az austriai seregnél, főkép eleintén mint kutyák tartattak a mi tiszteink, a német katona mindég úgy csúfolván őket: „Kossuth Hunde!”227 A granáriumban a sok gyalog franczia tiszt között csak egy-két óra múlva is meglepett a tetü, és emiatt nem alhatván mások segítségével felkeltem, és kimentem a kismegyeri kápolna oldalához támaszkodva, haza felé néztem, és onnénd csakugyan szolga győri kastélyunkat a két erdő között a dombon megláttam, a hol valóban meglepett a szomorúság, meggondolván még tegnapi szabadságomat, és mi ér ezután? hová kisérendnek fogolyul? De leginkább, hogy a háború még tartván, abban részt többé nem vehetek, és már jólformán beléokulva magamat többiek felett meg nem külömböztetvén, nem avangirózhatok228 többé, és híremet, nevemet hazámért nem nevelhetem, szegény jó édes szüleim és rokonim örömére, elmetszve lévén előttem egyszerre a dicsőség fonala. És amint igy magammal tusakodtam, felém jön egy franczia lovas strázsames- ter, de csak gyalogosan, és furcsa képem lehetett, mert az egész fejem be lévén pólyázva, csak a jobbik szemem és a szám azon része valának láthatók, és meg is kérdező, mért volnék oly szomorú? Arra megkérém, állana mellém, és nézne a vidéken egyenesen, de messze aláfelé, és keressen fel a hegyek láncolatán egy, a két erdő között dombon álló fejér pontot, és midőn Makari strázsamester azt meglátá, akkor mondám nékie, hogy édes atyám ott lakik, és ott volnék honos; arra ő igen megsajnált, és mondá, hogy az valóban nagyon szomorú eset. Akkor megkértem, nem tudna-e innend megszabadítani, nagy bizodalommal lévén hozzája, mert úgymond, ha németül tudok, beszéljünk azon a nyelven, hogy eszerént beszédünket senki se értse meg, és folytatá, jönnék este 9 órakor ismét erre a helyre, ő a legvégső vorspontokon229 keresztül vezetend, és mennék akkor Isten hírével haza. “-4 Az 1849. április 2. hatvani ütközetrőlvan szó, mely Schlick altábornagy csapatainak visszavonulásával végződött. 225 O, milyen nemes nemzet! (német) "26 parlementaire (francia) = parlamenter, békekövet 227 Kossuth-kutyák! (német) nem juthatok előbbre (franciából) 229 Vorspann (német) = forspont, előfogat 62
