Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)

Hunkár Antal visszaemlékezése

tűk, az ő nekik nagyon imponált, és midőn azt látván ismét, hogy egyszerre az egész armádia retirál és azon a magas dombon általvonul, úgy okoskodtak, ez hamis hátrálás, ezek Szittya és párthok maradéki214, minket most cselben akarnak vinni; igy elébb összeszedvén magunkat, en bon ordre215 menénk, de bezzeg, mikor a dombra felérénk, már senkii sem látánk. Ti már - tudja Isten - hol valátok. A másodikra, igaz, hogy lovasságunk semmit sem lett, mert honnénd, azt nem tudjuk, de tegnap estve az egész ármádiánál csak az a hir terjedett a táborban, hogy holnap, úgy mint ma, szörnyű véres és kegyetlen verekedésünk lészen. mert mivel magyar nemesekkel lészen dolgunk, kik mint az ördög, úgy harczolandnak, a mint is a 7 éves porosz háborúban216 ilyenfélék Nádasdy alatt minket igen megverlek, és egy ütközettel a Rhénuson217 is átüztek.

Ezen két körülmény menté meg tehát akkor ármádiánkat, mert midőn két hónap múlva, maga Napoleon is lejött Győrre, és a csatatért megtekintő, Charpentier generalquartiermeistert218 lehordta, és onnénd elkergette azt mondván: „Ti itt semmit sem tettetek, a csatavesztés csak az austriaiak ostobaságából ereden, nektek a futó ármádiát egy front marschall219 űzőbe kellett volna venni, és azt vagy a Dunába ugratni, vagy a mezőn capitulátióra220 kényszeríteni.”

Amint igy beszélőnk, ime visszatért a vice-király egész suitjével, 21 és épen előttem lépett el. Seregéből egy öreg stabális tiszt222 előttem megáll, kérdezve, be volnának-e sebeim kötve, és midőn azt köszönettel igazolnám, kiveszen zsebéből egy arany és gyémántokkal kirakott szelenczét, kérdezvén, ismerem-é az arra festett arczképet? Én azonnal megismertem Károly főherczeget; arra ő azt mondja: „Látod, én ezt attól az úrtól azért nyertem, minthogy az osztrák tiszteknek mindenkor különös jó gondját viseltem”, és arra eltávozott.

De már alkonyodni kezdvén az idő, egyik lovas ezeredes mondá, jönnék az ő közellévő táborába; igy két hónom alá tevén kezeit feiernde és magához késért, aztán letakart, 4 pokróczot a lefekvésre, kettőt összegöngyörgetett vánkosul, és erre ismét két karjával szépen, gyengéden lefektetett, kérdezve, hogy éhes volnék-e? És egy kis vártatva apróra vágott rostélyos pecsenyét hozott, és azt a szám egyik részén, mely a kötéstől szabadon marada, lassankint bétömte, hozott egy nagy pohárba bort is, abba nádat tevén, azt csak azzal tudtam meginni, és arra lefektetvén elaludtam, mint a juhász bunda. De már hajnal előtt felkellett, mondván, hogy parancsot nyert az elmenetelre és azzal ismét felkarolván, a közellévő kismegyeri granáriumba,223 hol a sebesült franczia tisztek fekvőnek, vezetett.

szittyák (szkíták) és pártusok leszármazottjai

:|S szép rendben; rendezetten (francia)

216 Az 1756-63. évi háború Szilézia birtoklásáért folyt, Mária Terézia császámö szövetségesei a franciák, oroszok és svédek voltak, II. Frigyes porosz királyt az angolok támogatták. A véres háború Poroszország győzelmével végződött.

“17 Rhenus (latin) = Rajna

~18 Generalquartiermeister (német) = töszálkismester

219 helyesen: Frontmarsch-sal, vagyis frontális rohammal

"° capitulatio (latin) = megadás, fegyverletétel

221 suite (francia) = kíséret-22 stabális tiszt (latinból) = törzstiszt

223 granarium (latin) = magtár-61