Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Veszprémi egyházmegye
Veszprémi egyházmegye 507 Mi pedig, Padrag falu lakosai, bár a pesti bizottság iratai szerint a [vallásszabadság ugyanazon ősi voltának örvendünk, mint aminek a keneseiek és vörösberényiek örvendenek, ugyanazokat a változásokat velük együtt ugyanabban az időben is szenvedtük el, egészen az 1749. évig, amikor hasonlóképpen megtámadva, ugyanezekkel együtt, közösen nyertük a kegyes oltalomlevelet is. Azonban ezen említett esztendőben, nem törődve Szentséges Felségtek védlevelével, nem törődve a vármegye azon tiltásával sem, hogy a földesuraság, vagyis a győri jezsuita atyák ellenünk erőszakosan semmit se kíséreljenek meg tenni, az egyik atya, az ö ügyvédjük, miután a zárat leverte, és új reteszt csináltatott, imaházunkat tőlünk erőszakkal elvette, és miután ezen erőszakot semmiféle büntetés nem követte, mégis a lelkipásztor akkortól fogva mostanáig megmaradva, és hivatalát eddig még betöltve a mindennapi imádságokat és a szentbeszédet a saját házában tartja a nyomorult népnek, amely ugyanannak a szűk volta miatt nagyobbrészt arra kényszerül, hogy a házon kívül, a szabad ég alatt tartózkodjon, ennek pedig sokasága igen jelentős. Ugyanis rajtunk, [ezen] helység helvét hitvallásnak elkötelezett lakosain kívül, akik 217 [főre] vagyunk becsülve, a szomszédos falvakból, amelyek részint különböző időkben lettek megfosztva [vallásjgyakorlatuktól, részint másként lettek magukra hagyva, nagy számban, vagyis a legenyhébb számítással is 480 [fő] szokott összegyűlni. Ezek [a falvak]: Tósok, Tósokberénd, Ajka, Rendek, Miske, Dörögd, Halimba, CsékútésÖcs. Szentséges Felségtek méltóztassék igen kegyesen saját maga, személyesen tekintetbe venni, hogy a szabad ég alatt zajló istentiszteletek során elsősorban a máshonnan érkezők mi mindennek ki vannak téve, nevezetesen az út fáradalmainak, télen a hidegnek, nyáron pedig a rekkenő hőségnek és a [hirtelen] támadt esőknek, ami igen kemény tud lenni, azonfelül az időjárás és a viharok bán- talmainak. Azonban úgy látszik, ez a mi bajunk még nem elég nagy, [legalábbis] azok alapján, amik ránk nézve a B. alatt már alázatosan csatolt helytartótanácsi rendelet erejéből még az 1753. évben, és azt követően C. alatt a folyó évben el lettek rendelve. Az attól való jogos félelem és rémület, hogy mindezek ne vezessenek arra, hogy mi, akik amúgy eddig is elég szerencsétlenek voltunk, ugyanazokkal együtt, akik istentiszteleteinket látogatják, még sokkal szerencsétlenebbé váljunk, már ezt megelőzően tönkretett volna minket, ha egyrészt az üggyel kapcsolatos igaz és ártatlan voltunk, másrészt pedig Szentséges Felségtek jóakaratának, kegyének és igazság- szeretetének reménye, sőt bátorítása nem vigasztalt volna minket. Legkegyesebb úrnő! Szentséges Felségtek majd méltóztatik kegyesen megérteni a fenti, nálunk mindnyájunknál élő [vallásjgyakorlat ősi voltának tisztességes, nemkülönben saját alapjaira támaszkodó kifejtése alapján, mekkora fájdalmat kell, hogy okozzon lelkűnkben az, hogy nem veszik figyelembe azon igen szilárd alapjainkat, melyek részint az ország nyilvános törvényeire, részint pedig az 1723-ban és 1731- ben kiadott kegyes rendeletekre épülnek, melyek határt szabtak és véget vetettek hitvallásunk vallásgyakorlata minden megzavarásának, mi pedig folyamatosan ki
