Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Veszprémi egyházmegye
508 Veszprémi egyházmegye kell, hogy legyünk téve — különösképpen földesuraink tevékenysége révén — az 1749. évtől kezdve tartó folyamatos támadásoknak, és annak a veszélynek, hogy elveszíthetjük vallásgyakorlatunkat, pedig egyébként mindenkor, minden alkalommal, sőt azon 1766. évben is, amikor mindenütt más alattvalók földesuraik ellen nem megvetendő zavargásokat okoztak, mi bármiféle habozás nélkül teljesítettük a nekik kijáró kötelezettségeinket, megtéve mindent, amit csak nekünk parancsba adtak; ami pedig a legfenségesebb királyi szolgáltatást illeti, minden igyekezettel, mindig és mindenhol gondunk volt rá, hogy teljesítve legyen, és sem a készségből, sem a szorgalomból vagy a hűségből Szentséges Felségtek semmilyen alattvalója javára nem engedtünk, akár a római katolikus, akár bármelyik más vallásnak kötelezte is el magát. Csupán ezen készségünk és hűségünk is (ha bármely nyilvános törvényben vagy a feljebb idézett kegyes rendeletekben ügyeinknek semmiféle védelme sem lenne) az annyira ártatlan ügy birtokában, valamint az imaházak, melyekben az istentisztelet gyakorlását szokták végezni, számunkra Szentséges Felségtek kegye és jósága révén ki kellene, hogy érdemeljenek mindenfajta kegyes védelmet és oltalmat. De nem hiányzik nálunk a mindhárom helyen még eddig élő vallásgyakorlat ősi mivolta sem, mely túlnyúlik ama 1681. esztendőn is, amint feljebb igen alázatosan kifejtettük. Mert, bár az 1700. évben a földesuraság erőszakos tette katonai segítség- nyújtással megtámogatva a [vallásjgyakorlat alkalmazásából egy csekély időre kizárt minket, azt mint korábban birtokolt jogunkat nem semmisítette meg, nem is semmisíthette meg, így az erőszakot alkalmazó ellenfélnek semmit sem szerzett. Sőt, mikor megszűnt az idegen erőszakos birtoklás azokban, melyek a mieink voltak, korábban birtokolt szokásunk folytatása nemcsak törvényes, hanem teljesen természetes is volt, és ma [is] ilyennek kell tartani. Ez volt az oka, hogy az 1715. évi 30. törvénycikk által sérelmeink elsimítása és megváltoztatása céljából kirendelt pesti vallásügyi bizottság is, miután látta megalapozásainkat, meghagyott minket a használatban és birtoklásban, mivel jogos és törvényes, azzal az eltökélt bejelentéssel, hogy ezután minket semmiféle címen vagy ürüggyel nem szabad megtámadni vagy háborgatni. Azonkívül, még ha vallásunknak az országban történő elfogadása előtt imaházaink minden bizonnyal kimutathatóan katolikusok is voltak, azért semmiképpen sem vezethető be, hogy ezeket vegyék el tőlünk. Ugyanis ezt az alapelvet alkalmazva minden ilyen templomot vissza kellene adni a római katolikusoknak, ami az országban részint igen nagy félelmet, részint jelentős megrökönyödést váltana ki, és azokat [az ügyeket], amelyek már régen el lettek feledtetve, új mozgolódásba, valamint a köznyugalomra és az egyszer már elért rendre nézve veszélyes forrongásba sodorná. Ami pedig az eleink által állítólag adott, és a földesuraság által ellenünk legerősebb érv gyanánt felhozott nyilatkozatot illeti, erről bátran állítanánk, hogy hamis és csalárd módon készített, hacsak minket a figyelmesség és a tisztelet, mellyel irányában így megtámadva és megbántva is szüntelenül viseltetünk, vissza nem tartana ettől. Ugyanis erről soha senki nem adott hirt, de a pesti bizottság [tevékenysége]
