Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Veszprémi egyházmegye
506 Veszprémi egyházmegye megfogalmazott igen alázatos kérvény formájában benyújtott, és általa a Helytartó- tanácshoz is felküldött válasszal, másrészt ráadásul egy, a Helytartótanácshoz intézett latin [nyelvű] kérvénnyel is olyan biztosan és alaposan választ adtunk, hogy arra a válaszra, alighogy Szentséges Felségtek tekintete elé kerül, bizonnyal reméltük, hogy az ő igazságának és méltányosságának felséges bírói széke előtt is el fogjuk nyerni teljes felmentésünket. Azonban minden reményünk ellenére az történt, hogy kegyes felmentés helyett a Helytartótanács ezen rendeletét kaptuk, amelyet itt A. alatt igen alázatosan mellékelünk, és amely arra irányult, hogy a gyakran említett vármegye az ugyanott felsorolt indokok alapján utasítson minket a javak és imaházaink engedelmesebb módon történő visszaadására. Ami a Helytartótanács rendeletét illeti, mivel azt gyanítottuk, hogy Szentséges Felségtek tudta nélkül adták ki, ezenfelül pedig az általunk részint a vármegyének adott válaszban, részint pedig a Helytartótanácshoz intézett kérvényben felsorolt indokok mérlegelését és értékelését Szentséges Felségtek jóságára és igazságszeretetére bíztuk, imaházunkat nem adtuk át, hanem Szentséges Felségtekhez intézett igen alázatos újabb keresettel továbbra is alázatosan esedeztünk annak érdekében, hogy kegyesen védelmezzen [minket] ugyanannak186 a birtoklásában. Ezen igen alázatos keresetünk eredménye Szentséges Felségteknek az 1754. évben kiadott, június hónap 6-án a Helytartótanács révén a mi vármegyénknek is elküldött, és itt B. alatt csatolt kegyes parancsa volt, elsősorban azt elrendelve, hogy mielőtt imaházunk elvételével kapcsolatban ugyanazon Szentséges Felségtek rendeletet bocsátana ki, a vármegye köteles legyen vizsgálatot folytatni arra vonatkozóan, vajon római katolikus családok vannak-e, és hányán közöttünk, és ugyanezen vizsgálat [eredményét] a Helytartótanácsnak köteles legyen felküldeni. És ezek is ennek a tartalma révén minket abban erősítenek meg, hogy az A. alatt csatolt helytartótanácsi rendelet számunkra úgy tűnik, hogy Szentséges Felségtek tudta nélkül lett kiadva. Ugyanis abban valami olyasféle dolog már előre el lett rendelve, hogy Szentséges Felségtek nem a B. alatt is mellékelt legutóbbi kegyes rendeletben, hanem inkább a kegyességre és jóságra, mint a szigorra irányuló saját király-anyai jóindulata alapján akart intézkedni. Mindenesetre a B. alatt alázatosan csatolt kegyes rendelet végrehajtásaként megtörtént nálunk a római katolikusok összeírása, de nem csak a nálunk lakóké, hanem azoké is, akik máshonnan szoktak összejönni a római katolikusok nálunk lévő templomába, és ugyanaz az összeírás a vármegye közvetítésével néhány esztendővel ezelőtt fel is lett küldve a Helytartótanácshoz, eközben ezen ügyben javainkat békés állapotban hagyták, amíg a már ezen 1768. évben, március hónapban kiadott, és itt C. alatt igen alázatosan csatolt helytartótanácsi rendelet ezekben [az ügyekben] újra nem hozott mozdulást azzal, hogy ismét elrendelte a feljebb alázatosan említett összeírás megismétlését. 186 Ti. a vallásszabadságnak.