Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)

Hadi József–Jakab Réka: A Dunántúli Református Egyházkerület 1774-ben

24 Bevezető tanulmány pánjaként a vármegyei fórumokon is hatékonyan tudták szolgáim a katolikus egyházpolitikai célokat. Kiváló politikai érdekérvényesítő képességüknél fog­va a Habsburg birodalom központi hatóságaira, s a magyarországi kormány- szervek döntéseire egyaránt hatással voltak.36 Az eklézsiák felségfolyamodvá­nyaira érkező rendeletek, királyi parancsok — miként az 1774-es összeírás is mutatja — gyakran „elakadtak” a vármegyéknél; a sok és költséges bécsi, pozsonyi útnak, az ágensek, referendáriusok bőkezű honorálásának kevés eredménye lett. A református közösségek érdekeit akkor tudták igazán érvényesíteni, ha a megyei protestáns nemesség körében sikerült megfelelő pártfogót találniuk. A parasztfalvak kiszolgáltatottabbak voltak, mint a nemesi községek, közbirto­kosságok. A virágzó eklézsiák vizsgálata erre is rámutathat. 3. sz. táblázat A virágzó eklézsiák rendi kötődése 1774-ben Sorszám Egyházmegye A virágzó eklézsiák kötődése nemesi közbirtokossághoz Összesen igen nem 1. Barsi 3 6 9 2. Komáromi 9 7 16 3. Pápai 12 9 21 4. Peremartoni 4 20 24 5. Somogyi 9 53 62 6. Tatai 2 12 14 7. Veszprémi 9 17 26 Mindösszesen 48 124 172 A virágzó eklézsiák mintegy 28 %-a mögött állt kisbirtokos nemesi közös­ség, amely földesúri jogon sikerrel szembe tudott szállni az ellenreformációs erőkkel. Akad azonban ellenkező példa is. Zalában Antalfa, Kövesd, Milej és Szentgyörgyvölgye; Veszprém vármegyében Litér, Esztergomban Uny eklé­zsiája elárvult a felekezetileg megosztott vagy a katolikus hitre visszatért nemesség miatt. Homokbödögén a reformátusok fogyása, az evangélikusok megerősödése vezetett a református egyház meggyengüléséhez. Más, vegyes birtoklású településeken, pl. a Vas megyei Nagyrákoson, az uradalom (jelesen a Batthány-uradalom) bizonyult erősebbnek. Az egyházkerület a világiak egyházkormányzatba történő bevonásával jó­módú református köznemeseket igyekezett mozgósítani, akik — maguk mö­36 FEKETE Lajos: A vármegyei tisztikar a XVI-XV1I. században. Bp., 1914. 24-27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom