Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)

Hadi József–Jakab Réka: A Dunántúli Református Egyházkerület 1774-ben

24

Bevezető tanulmány

pánjaként a vármegyei fórumokon is hatékonyan tudták szolgáim a katolikus egyházpolitikai célokat. Kiváló politikai érdekérvényesítő képességüknél fogva a Habsburg birodalom központi hatóságaira, s a magyarországi kormány- szervek döntéseire egyaránt hatással voltak.36 Az eklézsiák felségfolyamodványaira érkező rendeletek, királyi parancsok — miként az 1774-es összeírás is mutatja — gyakran „elakadtak” a vármegyéknél; a sok és költséges bécsi, pozsonyi útnak, az ágensek, referendáriusok bőkezű honorálásának kevés eredménye lett.

A református közösségek érdekeit akkor tudták igazán érvényesíteni, ha a megyei protestáns nemesség körében sikerült megfelelő pártfogót találniuk. A parasztfalvak kiszolgáltatottabbak voltak, mint a nemesi községek, közbirtokosságok. A virágzó eklézsiák vizsgálata erre is rámutathat.

3. sz. táblázat

A virágzó eklézsiák rendi kötődése 1774-ben

Sorszám

Egyházmegye

A virágzó eklézsiák kötődése nemesi közbirtokossághoz

Összesen

igen

nem

1.

Barsi

3

6

9

2.

Komáromi

9

7

16

3.

Pápai

12

9

21

4.

Peremartoni

4

20

24

5.

Somogyi

9

53

62

6.

Tatai

2

12

14

7.

Veszprémi

9

17

26

Mindösszesen

48

124

172

A virágzó eklézsiák mintegy 28 %-a mögött állt kisbirtokos nemesi közösség, amely földesúri jogon sikerrel szembe tudott szállni az ellenreformációs erőkkel. Akad azonban ellenkező példa is. Zalában Antalfa, Kövesd, Milej és Szentgyörgyvölgye; Veszprém vármegyében Litér, Esztergomban Uny eklézsiája elárvult a felekezetileg megosztott vagy a katolikus hitre visszatért nemesség miatt. Homokbödögén a reformátusok fogyása, az evangélikusok megerősödése vezetett a református egyház meggyengüléséhez. Más, vegyes birtoklású településeken, pl. a Vas megyei Nagyrákoson, az uradalom (jelesen a Batthány-uradalom) bizonyult erősebbnek.

Az egyházkerület a világiak egyházkormányzatba történő bevonásával jómódú református köznemeseket igyekezett mozgósítani, akik — maguk mö36 FEKETE Lajos: A vármegyei tisztikar a XVI-XV1I. században. Bp., 1914. 24-27.