Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Hadi József–Jakab Réka: A Dunántúli Református Egyházkerület 1774-ben
Bevezető tanulmány 23 A régióban a török hódoltság miatt megkésve megjelenő, s több hullámban kibontakozó rekatolizáció a XVIII. században az egyházkerület területén két fö periódusra osztható.35 Az első a Rákóczi szabadságharc bukása és III. Károly vallásügyi rendeleté közti időszakot (1711-1731), a második a Carolina Resolutio (1731) utáni időszakot ölelte fel, s II. József türelmi rendeletéig (1781) tartott. Az első időszakban kisebb, az 1730-50-es években súlyosabb sérüléseket szenvedett a Dunántúlon a református egyházszervezet. Az 1760-as években még szórványos kísérletek előfordulnak a reformátusok szabad vallásgyakorlatának megszüntetésére, de inkább az új erőviszonyok stabilizálása volt a cél. Az 1774-es egyházleírások a rekatolizálási folyamat csúcspontján kialakult azon állapotokat tükrözik, melyeket az 1781 utáni évtizedekben jelentkező protestáns megújulás módosított, megteremtve a feltételeket ahhoz, hogy a református egyház is megfelelhessen a polgárosodás, a társadalmi-gazdasági- kulturális modernizáció kihívásainak. A rekatolizáció társadalmi bázisát térségünkben elsősorban a világi és egyházi nagybirtokosok, a mágnások képezték. A világi főrendekhez tartoztak: a herceg Esterházy család, a gróf Esterházy család tatai, pápai és csesz- neki ágai, a körmendi és enyingi gróf Batthyány család, a gróf Szécsényi (Széchenyi) család, a gróf Nádasdy, gróf Szapáry család. Az egyházi birtokosok közül a veszprémi püspök és káptalan, a győri püspök és káptalan, az esztergomi érsek és káptalan, a székesfehérvári őrkano- nokság, valamint az állam szekularizációs törekvései által ekkoriban már létükben veszélyeztetett szerzetesrendek (bencések, ciszterciták, jezsuiták és pálosok) jártak élen a katolikus hittérítésben. A Habsburg-udvarhoz lojális mágnások mögé sorakozott fel a felemelkedni vágyó jómódú katolikus köznemesség'. Somogybán pl. a Czindery, Mérey, Nedeczky, Tallián, Végh család; Fejér megyében a Hrabovszky, Zalában a Tallián, Barsban a Durcsányi, Szentiványi, Hontban a Majláth család. A köznemesek megnyerését, a kisnemesség megosztását előmozdította, hogy a förangúak az örökös föispám intézmény révén meghatározták egy-egy vármegye politikai irányvonalát: a mindenkori veszprémi püspök (1773-ig) Veszprém, az esztergomi érsek Esztergom, a pécsi Baranya, a nyitrai Nyitra megye; a világi főrendiek közül a gr. Koháry család tagjai Hont, a galanthai gr. Esterházyak Sopron, a gr. Pálffyak pedig Pozsony vármegye örökös föis35 Az ellenreformáció során mintegy 1885 templomot foglaltak el, többségét a XVII. században; az 1703-1781 közötti időszakra 443 templomfoglalás esett. Vö.: CSÁJ1 Pál: A magyarországi református eklézsiák és prédikátorok első hivatalos összeírása 1725-1729. = Egyháztörténet, Új folyam, I. (IV.) 1958. 1. füzet, 34—35.
