Hudi József: Fábián-emlékkönyv - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 4. (Pápa, 2002)

Források

trágyásnak kell lenni és ollyannak, a’ melly az előtt mást egyebet termett, hol idejébben, hol későbben vetik, jó sűrűén; és mikor a’ plánták egy arasznyi hosszak meggyomlálják, a’ mellyekből magvakat akarnak, azokat tovább hagyják, hogy megérjenek, a’ többeket kinyövik, mikor elvirágoztak, és mikor a’ magtartóik kezdenek bámulni: ekkor a’ szöszök puhább ugyan és könnyebb fonata, de kevesebb ideig tart, mint az, a’ melly egésszen megérett. A’ jól megért magnak legalább két esztendeig kell állani, míg elvernék. A’ közönséges lenen kívül, tsak egy faja esmeretes, a’ sibériai, melly a’ gyökeréről ismét kihajt és több esztendőkig tart, hanem ezt még nem igen termesztik.

Azután következik a’ kender, mellyből fonalakat fonnak és vásznakat készítenek, de ezt azért is termesztik, hogy a’ magvaiból mind enni, mind egyéb szükségre való ólját lehet készíteni. Némellyek a’ káposztaágyakat is körül veszik vele, azt tartván, hogy így a’ hernyók nem bántják azokat. A’ kender középszerű, porhanyó földet kíván és ollyat, melly az elvetés előtt legalább esztendővel volt megtrágyázva, vetik májusban; a’ hímje, vagy a’ mit virágosnak hívnak, előbb megérik, és minekutánna ez, a’ többit termékennyé tette, kinyövik, utóbb pedig az anyákat, vagy magosakat is.

Negyedik szakasz. III. Mesterséges rétek.

Azt a’ földet, mellyet a’ gazdák némelly takarmány nemek mívelésére fordítanak mesterséges réteknek nevezik, nem azért, mintha az illyen takarmányfüveknek mívelése talán több mesterséget kívánna, mint más egyéb növevények, hanem azért, hogy a’ természeti réttől megkülönböztessék, mellyek körül a’ szorgalmatosság, vagy emberi mesterség keveset vagy semmit se tesz, hanem mindent, vagy nagyobb részét a’ természet.

Igen sok plánták vágynak, mellyeket a’ barmok táplálására lehet verni és plántálni. E’ következendők leghasznosabbak és a’ gazdálkodni szerető országokban legesmeretesebbek.

Minden takarmánynak való füvek között leg első helyet érdemel a’ veres lóher; e’ majd minden földbe[n] megnő, tsak az igen soványba vagy homokosba nem, hasonlóképpen a’ nedvest sem szereti; eltart három esztendeig és kivált a’ másodikban igen hasznos; háromszor, vagy ha az idő engedi, négyszer is meg lehet kaszálni; a’ baromnak minden nemei nagyon szeretik, de egyedül magával még sem kell tartani a’ barmot, hanem mellette más füvekkel is kell táplálni, legjobban díszük, minekutánna a’ neki szánt föld árpával elvettetik és két hét múlva, ha lehetséges esső előtt kevéssel reá hintenek, mégpedig egy ollyan darab földbe, a’ mellybe egy kila megy, egy jó meszszely; az árpa közt kikéi és mikor azt learatják, az idő minéműségéhez képest sokszor ősszel is le lehet kaszálni.

Ha valamennyire jóvá akarja az ember tenni, hintse meg télben valami kevés ga- néjjal, de a’ mellyet tavasszal ismét el kell rólla vinni; második esztendőben a’ lóhemek egy részét, a’ hol legjobb, magnak ki kell választani; a harmadik esztendőben még kétszer lehet hasznát venni és azután a’ földet őszi alá el lehet készíteni, az erős gyökerei mellyek végre elrothadnak, a’ földet megtrágyázzák, és a levelei a’ földet elborítván, elnyomják a’ gazokat, és ez által is hasznos a’ szántóföldnek.

&D 94 G8