Hudi József: Fábián-emlékkönyv - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 4. (Pápa, 2002)

Források

Vágynak több lóher és takarmány nemek is, mint a’ lucerna, spanyollóher és más illyenek, és mind azok, a’ kiknek földeik megszenyvedik, jól tselekszik ha ezeket az igen derék fíinemeket mivelik, ezek annál hasznosabbak, hogy tizenöt, sőt húsz esztendeig is eltartanak, míg kivesznek.

A’ soványabb, vagy az igen homokos vidékeken, a’ hol a’ lőherrel nem lehet boldogulni, a’ tsibehát igen derék takarmányfű, ennek az az elsősége van, hogy ezt mindenkor lehet vetni és úgy intézni, hogy' az időnek minden szakaszaiban, mikor más takarmányfiivek elfogynak, egész késő őszig lehet tartani, a’ vetéstől fogva hat vagy hét hétre van szüksége, a’ mikor jó, zöld takarmánynak, és fél singnyi magas, vagy magasabb is.

A’ mit tavassal vernek, legjobb magnak hagyni, ez a’ legjobb puskaporhoz hasonlónak látszik, és a’ nyáronn vett magból ősszel ujjat lehet takarni, sőt a’ jókor vetett ismét kihajt és egy esztendőben háromszor is le lehet kaszálni, a’ hozzá való földet valamennyire meg kell trágyázni, hanem az ugarját vagy tarlóját, mikor azt elvetik tsak egyszer kell felszántani, és a' boronával ineghúzatni, a’ föld nem romlik el vele, már azután rojzjssal elvethetni.

A’ bükkönjy] igen derék takarmány mind a’ lovaknak, mind a’ marháknak is. Az ehjhjez való földet még ősszel meg kell szántani, valamennyire meg is kell trágyázni, és tavasszal mindjárt vetni, mihelyt a föld megengedi, a’ hideg nem árt neki, zölden addig etetik, míg virágozni elkezdene, ujjra kihajt és zölden háromszor is meg lehet kaszálni takarmánynak, de ezt azzal nem lehet tselekedni, a’ mit magnak hagynak. Némelly vidékeken nem élnek zölden a’ bükkönn[y]el, hanem levágják mint a’ gabonát, és télben veszik hasznát, de ekkor a’ szemét kitsépelik, zab közé keverik a’ lovaknak, és a’ szalmáját széna helyett a’ lovak és marhák eleibe vetik.

A’ mohar hasonlóképpen igen derék takarmányfű, sőt azt mondhatni, hogy ennél alig van előbbvaló és egésségesebb, mind a’ szarvas marhákra, mind kivált a’ lovakra nézve, mellyeknek ha zöld korában takaríttatik le, abrak gyanánt eszik. Jő kövér, porhanyó, és igen omlott földet kíván, de az ujj törésű földben is nagyon megnő. Tavasszal vetik a’ hidegek után, a’ mellyről magot akarnak venni, azt meghagyják és mikor a’ magvai megérnek, akkor kaszálják le, ’s azután kinyomtatják.

A’ földművelő, a’ kinek nyárban nintsen takarmánya, a’ maga barmainak táplálására még más vetést is tészen, mindenféle egymással öszveelegyített alávaló magokkal, úgymint zabból, árpából, borsóból, bükkön[y]ből és ro[z]ssokból, ezt tavasszal veti, zölden lekaszálja minekutánna jól kihajtott, de virágzás előtt, azután ismét kihajt és másodszor, sőt harmadszor is le lehet kaszálni zölden, végezetre még le- gelteúii is, e’ hát nyárban jó tápláló takarmányt ád.

Minden vetések között pedig, mellyeket takarmánynak szoktak vetni, valósággal figyelmesjsjéget érdemel egy aprószemű rojzjsnak neme, Szent Iván rojzjsnak hívják, mellyet már Szent Iván napkor megtrágyázott középszerű földbe elvetnek, igen jól megbokrosodik, kétszer, háromszor, ősszel zöldiben le lehet kaszálni, végre legeltetni; mindezek ellent nem állván, a’ következendő nyárban jó aratást ád, a’ tehenek előtt igen kedves takarmány, mellytől jó és sok tejet adnak.

m 95 GS