Hudi József: Fábián-emlékkönyv - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 4. (Pápa, 2002)

Források

kerei, mellyet az ember mivel. Ezeket a’ munkákat a’ plánták különbségéhez képest külömböző módón kell véghez vinni. Ez az oka, hogy a’ zabnak nem szántanak ollyan mélyen, mint a’ ro[z]snak, vagy tiszta búzának, mert az földszint terjeszti ki a’ maga gyökereit, ezek pedig lejjebb ereszkednek.

Másodszor, a’ földnek elegendő tápláló eledelt kell magába tartani a’ plántáknak. Úgy tapasztalni, hogy némelly plántákhoz nints szerentse, ha ugyanazon földbe gyakran vetik egymás után. Ebből azt hozzuk ki, hogy az a’ föld kiszívatik és az abban volt tápláló eledele annak a’ plántának megemésztetik, de azt is látni ebből, hogy a’ másnemű plánták, példának okáért a’ zab a’ ro[z]s után még szerentsés, ebből azt lehet kihozni, hogyha nem minden plántának is, de legalább némellyeknek, különös és tulajdon tápláló eledelek vagyon, és hogy némellyek a’ más plántákhoz tartozó szereken és tápláló matériákat ottan hagyják, ezért a’ gabonáknak változtatása igen helyes és szükséges.

A’ tapasztalás tanítja továbbá, hogy abban a’ mezőben, a’ mellyben még vagy semmise termett, vagy bizonyos ideig parlagon volt, szerentsósebbek e’ vetések. Ebből jöttek arra a’ gondolatra az emberek, hogy a’ mezőnek egy részét ugarnak hagyják meg, ez alatt az idő alatt öszve szedi a’ föld az essőből, hóból és levegőből, az azután bele ültetendő plánták számára a’ szükséges részeket és eledeleket.

De a’ földmívelő is a’ maga szorgalmatossága által segíthet a’ földön, ha tudniillik azzal ollyatén matériákat kever és elegyít öszve, a’ mellyekben vagy a’ plánták táplálására megkívántató eledelek vágynak, vagy azokat magokba szívják a’ levegőből.

A’ trágya mind a’ kettőt véghez viszi, a’ márga pedig magokat a’ plánták táplálására szükséges eledeleket nem tartja magában, hanem magához veszi a’ levegőből és végre ismét által adja azokat a’ plántáknak. Azért időről időre meg kell trágyázni a’ földet, és ha lehet márgázni is. Ha az ember ezt tselekszi: úgy nem kell a’ földet ugarnak meghagyni.

Harmadszor, a’ jó földben se savanyóknak, sem tsípős sóknak nem kell lenni. Legjobb eszköz a’ só ellen a’ márga; ez a’ savanyókat mind elnyeli, és ezen tulajdonsága által legalkahnatossabb eszköz, a’ savanyós földeknek megjobbítására. A’ melly földben savanyó sók vágynak, mint timsók és gáliczsók: az nem alkalmatos a’ gabonatermesztésre, legjobb az illyet gabonával bé nem vetni.

Negyedszer, szinte ollyan káros a’ földnek a’ kevés, mint a’ sok nedvesség. Az igen száraz földre, ha a’ plánták szenvedhetik, mint a’ réteknél szokott lenni, vizeket kell venni, azokat rajta szépen elosztani, és rólla ismét leereszteni. Lehet ezeket a’ folyó vizekből patakokból, vagy öszvegyűjtött esső vizekből is reá venni. Ha pedig a’ föld igen nedves, tehát a’ felesleg való vizet, árkok által, a’ közel lévő tokba vagy patakokba kell ereszteni.

Harmadik szakasz. II. Mitsoda plántákat kell a földmívelőnek mívelni?

A’ mezei gazdának nem lehet egy plántával megelégedni, hanem többféléket kell néki termeszteni. Azoknak megválasztásában gondolóra kell néki venni: mire alkalmatossabb az ő földje? mitsoda nemű gabona ád néki jobb aratást? melyik le£0 91 03