Hudi József: Fábián-emlékkönyv - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 4. (Pápa, 2002)

Források

gyen ő reája nézve leghasznosabb és szükségesebb? melyik hoz be néki a’ különböző kömyülállásokhoz képest legtöbbet? és mit lehet legjobban eladni?

Hat vagy hét gabonanemek vágynak legfőképpen, a’ mellyeket majd minden tartományokban haszonnal mívelhetni, és a’ mellyekre szert is lehet tenni, hanem ezek közül mindenik nemnek több fajai vágynak, mellyek rész szerént esmeretesek, rész szerént pedig esmeretlenek, noha mind megérdemlenék, hogy az ember termesztené. Van őszi gabona, van tavaszi is, amazt ősszel, ezt pedig tavasszal vetik, és ez adta azoknak ezt a’ nevezetet.

A’ búza legjobb és legelső neme az őszi gabonának, szemeinek szépségéért, lisztjének fehérségéért és jóságáért kedves, jól elkészült, valamennyire nedves és megtrágyázott földet kíván, vetik ősszel, minden gabonák közt legjobban ki van téve az üszögnek, melly úgy látszik, hogy a’ hitván és romlott magokból lesz, mosás által el lehet ezeket választani, mert fenn úsznak a’ vízen, ezeket hát le kell hányni, és tsak a’ leült szemeket kell elvetni. Hogy az üszögöt el lehessen távoztatni, jó eszköz arra az, ha az ember óbúzát vet, vagy tavalyit, tsak hogy ebből többet kell elvetni. Vágynak fehér és sárga búzák, kalászosok és kalásztalanok, sőt van tavasz búza is, mellyet tavasszal szoktak vetni.

A’ rojzjs második neme az őszi gabonának, apró hegyes szemei vágynak, igen tápláló, de durvább lisztet ád, mint a’ búza. Ebből készítik a’ közönséges rojzjskenyeret, és az úgynevezett ro[z]spálinkát. A’ rojzjs hátas és száraz földet kíván, jó porhanyót és ollyat, a’ melly meg is van trágyázva, az alatsony, nedves és áradásoknak kitétetett földbe nem megy semmire is, ősszel vetik, de van tavasz rojzjs is, mellyet tavasszal vetnek.

A’ tavaszi gabonák, mellyek esmeretesebbek ezek: az árpa, zab, tönköly, köles, kukoricza és hajdina vagy tatárka.

Az árpa legjobb a’ tavaszi gabonák közt, a’ lisztje nagyon éles, mindazonáltal sernek, árpakásának igen alkalmatos, a’ friss vagy ujj, nem régen trágyázott földbe legjobban nő, a’ száraz, magas és homokos földet nem szereti. A’ rendszerént való árpát tavasszal vetik, mikor már nem lehet félni a’ hidegtől, mert a’ hideget nem szenyvedi, hanem van őszi árpa is. A’ fajai ezek: kétsoros, hatsoros, mesztelen; ez az utolsó egyiptomi búzának is neveztetik, melly sokkal jobb sernek, mint a’ többi. Ide tartozik a’ ténkély is, mellynek a’ lisztje igen fehér és igen szép a’ kásája is.

A’ zab, a’ tavaszi gabonának az a’ neme, a’ mellyet leginkább a’ lovak abrakolására fordítanak, mindazáltal tsinálnak belőle zabkását is; száraz, de nem felette könnyű földet kíván, se trágyára, se sok munkára nints szüksége, porhanyó földre se, a’ mérsékletes lúdeget ki tudja állani, azért tavasszal legelőször vetik. Fajai ezek: fehér, fekete, nehéz és mesztelen zab.

A’ köles gazdag és bő terméséért igen kedves; ha a’ hajától megtisztítják, derék eledelt ád, szelíd, trágyás és jól megmunkált földet kíván; az ujj földbe és a’ mellyet először törtek fel igen megnő; késő tavasszal vetik. A kihullásnak és a verebeknek nagyon ki van téve, és a’ sok nedvességet is ki nem állja. A’ fajai ezek: fehér, sárga, fekete és szőrös köles, ennek az utolsónak apróbbak a’ szemei, nem is hullanak annyira ki, mentebb a’ verebektől és üszögtől is.

SO 92 GS