Hudi József: Fábián-emlékkönyv - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 4. (Pápa, 2002)
Források
őrajta kívül senkitől egyébtől nem lehet kívánni. De hiszem242 az ő közönséges hivatala az emberszeretet volt. Mitsoda pedig az emberi szeretet, ha nem munkás? Mitsoda az, ha áldozatokkal nintsen öszvekötve? Nincsenek-é minden nemzetek közt az emberi szeretetnek eleven példái? Hát a’ keresztyén hogy mulatná243 azt el, a’ ki arra a méltóságra hívattatott, hogy mint a’ Jézus, úgy ő is letegye a’ maga életét az ö atyafiáért, a’ mint Sz[ent] János szól. A’ hazafi hát minden szolgálatot megtesz hazafiaiért, még ha szinte sokba kerül is az. Ha igazgató, feláldozza magát és mindenét a’ maga hazájának, hogy a’ népet boldogítsa. Ha vitéz vagy katona, védelmezi a’ maga hazáját, és kiteszi azért az ő életét a veszedelemre. Ha törvénytudó, őrzi a’ nép jussait244 és törvényeit. Ha tanító, pártját fogja az igasságnak és virtusnak. Ha gazdag, oda adja jószágát és tehetségét a’ közjóért. Ha szegény, buzog ő is, hogy azt megtehesse, a’mi tőle kitelhetik. így tselekszik a’ jó hazafi, ki abban a’ rendben és állapotban [vagyon], a’ mellyben Istentől helyheztetett. ítéljétek meg most ti magatok keresztyének! Melly kevesen lehetnek a’ jó hazafiak! Melly kevesen vágynak azok, a’ kik hazafiúi kötelességeket szentül bétöltenék, a’ mellyre pedig igen kötelesek. Halljuk tehát már MÁSODIK RÉSZ Azokat az okokat is, mellyek minket hathatósan serkenthetnek. 1. A’ hazaszeretet eggyik ága annak a’ közönséges szeretetnek, a’ mellyel tartozunk minden embereknek, vagy a’ felebaráti szeretetnek egy része az. Ha azért erre kötelesek vagyunk: azok vagyunk amarra is, mégpedig annál inkább; mert a’ mi hazánkfiai sokkal közelebb vágynak hozzánk, mint egyéb emberek, többel is tartozunk őnékiek, mint másoknak, és nagyobb alkalmatosságunk vagyon arra, hogy a’ mi szeretetünket azok eránt megmutassuk. Ugyan keresztyének! Ki lehetne hozzánk ollyan közel, mint a’ mi hazánkfiai? Nem ezek közt nőttünk-é fel? Nem éltünk-é ezeknek jóságokkal eleitől fogva? Nem háládatlanság volna-é hát, ha azoknak jótéteményeket nem akarnánk viszsza adni? Sőt, inkább így panaszolkodna ekkor ellenünk a’ haza: Én szültelek és neveltelek benneteket, az én törvényeim hordoztak és oltalmaztak, én részeltettelek titeket a’ társaságnak mindenféle javaiban. Én általam léptetek bé a’ házasságnak, az atyafi- ságnak, a’ barátságnak kellemetes köteleibe,245 és minden kezek munkálódtak mellettetek, hogy a’ ti életeteket gyönyörűségessé tegyék. És már mostan, a’ mikoron erőtök van, hogy énnékem szolgáljatok, és azt tőletek igaz jussal kívánhatom: meg- tagadjátok-é éntőlem a’ szeretetek elvonjátok-é azt, egyedül tsak magatoknak élvén? Háládatlan fiák! Ne hívjatok engem anyátoknak, és jóltevőtöknek! - ezt mondaná a’ haza nékünk, ha a’ szeretetet attól megtagadnánk. Hátha még különösen is a’ mi 242 hiszen 243 mulasztaná 244 jogait 245 kötelékébe £0 125 03
