Hudi József: Fábián-emlékkönyv - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 4. (Pápa, 2002)
Források
hazánkfiaitól felmagasztaltattunk, és valami nemes poltzon állunk; ha sokaknak szerentséjek ránk van bízva, és mintegy kezeinkbe téve: mennyivel inkább kötelesek vagyunk ekkor a’ haza szeretetére, és mitsoda árulóik volnánk a’ mi hazánkfiainak, ha azoknak bizodalmokat246 megszégyenítenénk. És még ezenkívül, kinek szükségei esméretesebbek mielőttünk, kik vágynak hozzánk legközelebb, kik vesznek jobban körül, mint a’ mi hazánkfiai? Melly sok alkalmatosságot adnak azok nékünk? Mennyire unszolnak azok minket, hogy azok eránt a’ mi szolgálatunkat megmutassuk. 2. A’ hazaszeretet egy igen szép, egy nemes, és ditsőséges virtus, a’ mellyet lehetetlen nem kedvelleni annak, a’ kinek tsak valami érzése van. A’ hazaszeretet keresztyének! a’ közjó eránt való nagy indulat és buzgóság, melly mindenkor tsudálkozással és tisztelettel tölti bé az embert. Nem egyéb ez, hanem az a’ nagylelkűség, melly a’ maga hasznát hátra hagyja, ’s abban keresi ditsőségét, ha a’ közönséges boldogságot előmozdíthatja. Valami volt valaha és különös jó a’ világon, mind ennek az indulatnak, a’ hazafiúi szeretetnek köszönhetni. Ezáltal épültek a’ városok; e’ tette virágzókká az országokat és tartományokat; ezáltal hozattak a’ törvények, formáltattak az emberek, és terjedett el a’virtus és erköltsiség; e’ találta azokat a’ sok jó rendeléseket és intézeteket, a’ mellyeket a’ közönséges társaságban247 látunk. Ezáltal formáltattak a’ jó királyok, a’ jó lelkiesméretű elöljárók, az engedelmes alattvalók, a’ hűséges hadi vezérek és polgárok, a’ szorgalmatos tanítók és nevelők, és mindenféle nagy emberek minden állapotban. Ki ne igyekezne hát erre a’ virtusra? Ki ne szeretné ezzel magát az ő hazafiainak tiszteletekre érdemessé tenni? Sőt, ki ne törekedne arra a’ dítsőségre, hogy' halála után is az ő emlékezete fennmaradjon, és az ő hazafiai között megörökösödjön? Utoljára 3. A’ hazaszeretet sok jót vonszon248 maga után, és jutalom nélkül sohasem marad az. Ugyan vagyon keresztyének! Már itten is aratjuk annak sokszor kellemetes gyümöltseit. A’ tisztesség, betsület, a’ mi polgártársainknak szeretetek és háládatos- ságok, ezek azok a’ szép gyümöltsök és jutalmak, a’ mellyeket itten abból vészünk. Sőt, nem tsak ezek, hanem még többek is. Ez emel bennünket a’ legfényesebb poltzokra és hivatalokra. E’ tselekszi azt, hogy másoknál többre bízattassunk, hogy a’ nagy és fontos dolgokra méltóztassunk. De ha ez életben elmaradhatna is a’ jutalma; ha mi magunk feledékenységbe mennénk is a’ mi hazánkfiai közt: de arami fogják annak gyümöltseit a’ mi maradékink; mert tsak ugyan, kikelnek valaha itten is azok a’ magok, a’ mellyeket elvetettünk. Osztán tudnivaló, hogy ha a’ várost, a’ helységet, a’ hazát, amellyben lakunk, boldogítjuk: ugyanakkor magunkat is boldogítjuk: mert a’ közönséges boldogságban és békességben, benne vagyon a’ mi boldogságunk és békességünk is, és a’ szerént 246 bizalmukat 247 köztársaságban 248 értsd: vonz gO 126 03
