Hudi József: Fábián-emlékkönyv - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 4. (Pápa, 2002)
Források
A’ hazaszeretet tehát béfoglal mindeneket, nem rekeszt ki egy nemzetséget is, betsüli mindazokat, a’ kik ugyanazon földön együtt laknak, és egy famíliát vagy társaságot tesznek. De közelebb mégis, a’ mi polgártársainkat és hazánkfiait öleli meg, úgymint a’ kik nem tsak szorosabban vágynak hozzánk kötve, hanem több alkalmatosságunk238 is vagyon, hogy azokat a’ mi szeretetünk által megkülöm- böztessük. A’ jó hazafi azért, elsőben is, a’ maga hazafiainak adja által magát, azoknak sorsokat teszi magáévá, azoknak kömyülállásaikra figyelmez leginkább, és azoknak javokat keresi és munkálódja, mégpedig önként és örömest, sőt, ha a’ szükség úgy kívánja, még a’ maga életét is kész azokért feláldozni. a. A’ hazaszeretetre tartozik hát elsőben is, hogy a’ mi hazánkfiainak állapotokat tégyük magunkévá. Úgy hogy ha azoknak jól van dolgok, örvendezzünk mi is; ha szenyvednek,239 szomorkodjunk mi is, és a’ mi több, szánakozó könyveket240 is hullassunk érettek. így cselekedett az Úr Jézus Kris[z]tus; mert látván a’ Várost, síra azon. Siratta annak következő állapotját, siratta annak végső pusztulását, és annyi ezernyi ezer embereknek veszedelmét. Akarjuk-é a’ hazaszeretetei megbizonyítani: ne légyünk hát mi is, a’ mi hazánkfiaira nézve érzéketlen szívvel. Az ő boldogságok légyen a’ mi boldogságunk, és örömmel töltsön bé bennünket: de az ő boldogtalanságokat is vegyük szíveinkre, ’s szánakozzu[n]k rajtok. És ez az első munkája a’ mi szeretetünknek, hogy a’ mint szól az apostol: örüljünk az örülőkkel, és sírjunk a ’ sírókkal. b. Továbbá, a’ hazaszeretet azt hozza magával, hogy a’ mi hazánkfiainak és polgártársainknak boldogságokat igyekezzük előmozdítani, a’ nyomorúságot rólok elhárítni, vagy legalább kissebbíteni és könnyíteni. Ez úgy esik meg, ha rájuk fi- gyelmezünk, ha tudtokra adjuk, a’ mellyek az ő békességekre valók; különösen pedig, ha mi az ő javokat együtt munkálódjuk, és nem tsak a’ közönséges jóért,241 hanem kinek-kinek az ő javáért is fáradozunk; ’s illyen tzéllal lévén, ha a’ közönséges szolgálatok és terhek alól mi magunkat ki nem vonjuk, hanem a’ mi hasznunknak, erőnknek, gyönyörűségünknek megtagadásával, még a’ nyilvánvaló háládatlan- ság, gyűlölség, és irigység között is, a’ gyalázat, és üldözés között is, még a’ mi életünk veszedelmével is, a’ mi kötelességeinket, a’ mi hazánkfiai eránt telyesítjük. Példát hagyott minékünk atyámfiai itten is Jézus. A’ maga hazafiait figyel- metesekké tette volt ő a’ magok sorsokra. Vajha avagy tsak most eszedbe vennéd úgymond, azokat, a’ mellyek a’ te békességedre valók! És mit nem tselekedett ő azoknak hasznokra? Mennyit intette, oktatta, és tanította őket? Melly sok jótéteményekben részeltette? Ellenben, melly sokan fizettek néki háládatlansággal? Melly sok gyűlölségnek, gyalázatnak és üldözésnek tette ki ő magát, és végezetre, még áldozatja is lett a’ maga hazaszeretetének. Itt ugyanúgy látszik, hogy e’ néki tsak mint Tanítónak és Megváltónak úgy volt hivatala, és hogy ollyan emberszeretet 238 alkalmunk 239 szenvednek 240 könnyeket 241 közjóért £0 124 03
