Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
tottam Sófit s magamat is az elváló percre, melynek következtében, minekutána anyjával s két testvéreivel kezet fogtam, utoljára Sófinak nyújtám kezemet, ő is odanyújtá kezét, s midőn hófehér gömbölyű ujjait gyengén megszorítóm — minden előkészületeim mellett is, hogy tudniillik eléggé kisírtuk s érzé- kenykedtük magunkat jó előre — fene fájdalom markolá meg szívemet. Mindazonáltal sem én, sem Sófi el nem csüggedénk, mindegyikünk arcán egy keserű mosoly játszott, s egymás kezét tartva, némán mentünk ki az udvarra a kocsi mellé. Sófi anyja könnyezve, két testvérjei sírva kísértek bennünket a kocsihoz, melyen már három útitársam fennülve várakoztak reám. Sófit nem, hanem két testvéreit hévvel csókolám meg a kocsi mellett, anyjokkal mégegyszer kezet fogtam, hirtelen felvetém magam a kocsira, s az velünk kigördült a kapun. Az idő komor volt, az ég borult, a föld félig fagyos sárral és talán egy arasz magas hóval volt elborítva. Éppen midőn megindulánk kezde a szürkület mind jobban-jobban világosodni, lassan halada a rossz úton szekerünk ki a vásárállás felé, és a palotai úton ki a városból. Kívül a városon pipára gyújtónk, s barátságos beszéd s nevetgérezés közt haladónk odább. Útközben útitársaim közül majd egyik, majd másik tapinta dévaj kérdésekkel szívem fenekére, kérdezvén: — Nem sajnálom-e elhagyni a szép, sánta leányt, jó conditiómat, jó principálisomat stb. — többnyire minden kérdéseiket felelet nélkül hagyám, s gondolatim szabad szárnyra bocsátva egész úton mindig Veszprém felett lebegtek. Utazásunk felől mit sem írok, csak annyit mondok, hogy későn este Fehérvárra szerencsésen beérkeztünk, és a Fekete Sashoz címzett nagy vendégfogadóba szálltunk, hol magunknak szobát nyittatván, szekerünkről poggyászunkat behordtuk és jó melegre befűtettünk.45 Alig vergődénk szobánkba, útitársaim összeszedék magukat s egy akarattal elmenének kalandozni a városba, én minden unszolásuk mellett is, magam sem tudom mért, csakhogy otthon maradtam. Szobánk nagy hamar jól bemelegede, s én fél pongyolára vetkőzve, pipára gyújtva a meleg kályha mellé ültem, s füstfelleget készítve az egész szobában, gondolataimat Veszprémben legeltetém. Az asztalon égő gyertyám homályos világosságot terjeszte szét az alkalmas tágas szobában, hamva mind hosszabb lett, a dohányfüst szaporodott, sűrűsödött; bent is, kinn is csendes volt minden, mintha nem is vendégfogadóban, hanem valamely regényes tájon fekvő zárdában lettem volna szállva. Egyszerre lépések közeledtek és kocogat valaki szobaajtómon: — Szabad — kiáltám és belép egy fiatal pincér. — Tetszik valami vacsorát parancsolni? — kérdé az ajtón belül megállva. — Jó lesz — mondám ülőhelyemről felkelve, mindamellett, hogy eszem ágában sem volt a vacsora —, hozzon egy csésze levest, és valami pecsenyét, 46 46 Vendégfogadó Fehérvár belvárosában, a Zichy-palota közelében; a reformkorban a fehérvári ellenzéki értelmiség kedvelt találkahelye volt. 51
