Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

ki valának világítva, a nép tolongott feljebb-alább a főutcában és várva várta a jöendő honvédeket. Kik azonban, már 10 óra is elmúlt, még sem jöttek.

Mi elunván a járást-kelést, hazamentünk.

Alig állapodtunk meg azonban udvarunkban, egyszerre nagy rivalgás és éljenzés hallatszott a vásártér felől. Magára hagyván Sófit, szaladtam fel utcánkban, de mire a szegletházhoz értem, már a nagyszerű vonal eleje elhaladt előre a vigyázótorony felé.

Azonban egyre folyt a katonaság. A szilasi cigányok húzták a marsot. A temérdek sok dobok peregtek. A nép éljent kiáltozott! A katonaság énekelve haladt gyors lépésekkel előre.

Legbizonyosabb tudósítások után ötezer főből állt a megérkezett hadsereg, melyet 15 ágyú, két röppentyű, s vagy 40 társzekerek követének.

Midőn a hadsereg egészlen elvonult, lehete csak egészlen látni, hogy a nagyszerű kivilágításhoz még vagy 50 fáklyák és több céhhez tartozó lámpák is segítének világítani.

9-én piacunk s utcáink egész nap tömve volt katonákkal, köztük pözsgött a városi nép is, s az a hír szárnyalt, hogy katonáink vagy két hétig városunkban fognak tanyázni. Azonban csalódtunk, mert másnap, 10-én hajnali 4 óra előtt már mentek honvédeink, ágyúikkal s poggyászos szekereikkel együtt Pápa felé. Hátrahagyván nálunk néhány száz haszonvehetlen újoncokat, kik is többnyire pőregatyában, igen sokan mezítláb, elég nagy mértékban fitogaták erkölcstelenségeiket. Közülök hozzánk is beszállásoltatott 4, csak az a jó volt a dologban, hogy Földesék kitárták őket.

13- án nagyszerű népgyűlés hirdettetett, s a városnak minden lakosa hajdúk által felszólíttatott, vagyis inkább a következő napra, reggeli 7 órára kipa- rancsoltatott a vásártérre.

14- én tehát — csütörtöki nap volt — siettem végezni kötelességemet, hogy én is részt vehessek a roppant népgyűlésből. Minden iparkodásom mellett is azonban már 8 óra volt, midőn végeztem és sietve mentem a vásártérre. Midőn a szegletháznál a Palotai utcából kikanyarodtam a vásártérre, előttem állt egy igen nagy népcsoport, de nem akkora, hogy Veszprémből még annál nagyobb is ki ne került volna. Az úgynevezett Tamási István ház erkélyéről beszélt le Kupricz Imre, megyénk által küldött országgyűlési követ, az előtte alant álló néptömegre.858 Először is az országgyűlésen végzett néhány pontokat olvassa föl, melyeket én későn járván nem hallottam, mely felolvasás után lelkes szavakkal buzdítá a népet a felkelésre, a fegyverragadásra:

— Csak akkor mindazonáltal — úgymond —, ha majd az elkerülhetetlen szükség hozandja magával, mert — utána tévé felkiáltva — nagy veszedelemben van a haza!

Továbbá tudtára adá a népnek a király száműzetését, kit az országgyűlés száműzött. Végre új lelkesedéssel felszólala úgymond:

368 Lásd a 210. jegyzetet!