Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
az ebédre hívó csengő. Éppen meg akarónk fordulni, hogy majd felmegyünk ebédre, midőn egyszerre dobszó üté meg füleinket, tekintünk az országút felé, hát csodálkozásunkra nagy csapat katonaságot látánk benyomulni a városba. — Ismét katonák — mondá a barát, s felsiettünk a refectoriumba.827 Másnap mindjárt reggel minden ház elején járták a meszelők a keringőt, ugyanis minden ház elején nagy bötükkel — szénnel vagy vörös krétával — ezen fölirat látszott: Éljen Kossuth! Alig szállásoltatott el a városba a katonaság, a csapat kapitánya azonnal szigorú parancsot ada ki a városnak, hogy ama felirat 24 óra lefolyta alatt minden házon bemeszeltessen, az engedetlenséget kemény büntetés követvén. 22- én vasárnap volt, s nekem házifogságom. Öreg principálisom bejött hozzám a műhelybe, s mind a ketten pipára gyújtván, erősen füstölve néztünk ki a borbélyműhely ajtón és még erősebben rágalmaztuk az előttünk elhaladó s sétáló embereket. Egyszerre dobszó hallatszott a vigyázótorony felől, melyre én kihajolék az ajtón s a hang felé tekintettem. — Nini - mondám —, horvát katonáink jönnek erre, talán a város másik részibe szállásoltatnak. — Pokolba szállásoltatnak! — mond rá egy előttem elhaladni akaró polgártárs, ki meghalló mondásomat —, el kell nekik menni Palotára, onnand meg tudja kurvannyok, hová. — De ily későn este, hisz már 6 óra lesz, mikor érnek ezek oda? — Ki tudja émek-e oda, vagy se — mond a polgár —, hátha útközben másfelé térhetnek, mert nem jó szél fúj alólról az ő részükre, magyarjaink felette nagyon erősödnek. E pár szóváltások közt elhaladónak előttünk katonáink s mi is elválánk egymástól. 23- án hajnali fél 4 órakor postasíp sikíta fel álmomból. (Mert ezen napokban egyik sürgöny a másikat érte.) Egész naphosszat semmi sem adta elől magát, esti 6 és 7 óra közt azonban valami különös mozgás következett be, főbb utcáinkban döngött a nép, a palotai úton egyik hintó és rakott szekerek a másikat érve dörögtek be városunkba. 24- én kora reggel az a hír szárnyalt, hogy ma még több hintók és szekerek jövendnek, egyszersmind sok katonák is jönnek. Melynek következtében délutáni 3 órakor kimentem a palotai országúira, azon szándékkal, hogy majd pipaszó mellett kifelé sétálva bevárandom a jöendő328 sereget. De már mire kiértem a szélső házon kívül, nem kelle vámom semmit, mert már akkor számlálhatatlan járműk jöttek velem szemközt. A kocsiknak, szekereknek, hintóknak mindenféle neme volt itt látható, nemkülönben azokon annyiféle emberek, melyeket gyalog és lóháton temérdek sokan kísérének. Katona, pap, polgár, asszony, gyerek, kisebb nagyobb, kutya, macska, minden féle baromfi, 321 321 refectorium (latín) = ebédlő 328 jövendő, bevonuló, érkező 228
