Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
s ki győzné elősorolni, mi nem volt mindenféle látható e tarka hosszú vonal közt, melynek végét látni nem lehete. Minekutána pedig a szekereken mindenféle szoba s konyhabútorok is bőséggel voltak láthatók, és éppen Sz[ent] György napja329 330 volt, mosolyogva suttogta egyik ösmerős a másiknak: — Hordozóskodik a német! Nem t’om, megfizette-e az árendát? — De mennyit? - több ily féle mondásokat lehete haliam. Alkonyati 5 óra már elmúlt, még mindig egyik jármű a másikat követte be a városba, de katonaság még mindig nem jött több, mint akik a kocsikon ültek, vagy közbe-közbe egy-egy tiszt lovagolt a kocsik mellett, pár közvitézek által kísértetve. Elunván a várást, sétálást, hazajöttem, s minden további andalgást, kíváncsiságot abbahagyva, régi szokásom szerint jókor le is feküdtem. Következő reggel - 25-én - hallottam, hogy késő éjjel érkezett be városunkba a reterálló380 katonaság, mert reterált ám az osztrák had, nyakra-főre szaladt Windischgraetz hatalmas, vitéz és hív serege. Megmutatván előre ő maga, merre kell vitéz híveinek szaladniok, minthogy már ezelőtt két héttel elhagyta az úgynevezett hív és vitéz tábort. Maga helyibe hagyván valami Weiden331 nevezetű tábornagyot, ki is ugyan csak derekasan mutatja vitézeinek, hogyan kell szaladniok! Tömve volt városunk katonákkal, mindenféle poggyásszal megrakott szekerekkel, hintókkal s. a. t. A vásártéren, benn a piacon a kút mellett, fenn a várban a püspökház előtt nagy garmadákban tüzeltek katonáink és sütöttek, főztek. A városi nép össze-vissza bolygott, s nézte bámulta e szokatlan mozgalmat. A búzaszentelési ceremónia, bár nagyon is szép nap volt, a fölösleges sok katonaság ittléte következtében a templomban tartatott. Még nem volt egészlen este, midőn már egyetlen katona sem volt városunkban látható, észrevétlenül enyésztek el, mintha a föld nyelte volna el őket, és mennyi nagyurak szaladtak ezen napon keresztül városunkon, nevezetesen egyik az ország prímása, az esztergomi érsek, Hám János, Budáról a General Commando, a Consilium,332 meg minden pénztárak s. a. t. Ezen következő éjjel ismét temérdek sok katonák jöttek. 26-án reggeli 6 órakor költöztek el előtte való napon jött nagyuraink, ezek közt királyi biztosunk, Fiáth Ferenc is.333 Később úgy 8 órakor számlálhatatlan sok poggyászos szekerek jöttek, melyek közt több hintókon státus foglyok hozattak, vagy negyvenen voltak 329 április 24. 330 reterálló, retiráló = visszavonuló 331 Ludwig von Weldent (1782-1853) az uralkodó 1849. április 12-én nevezte ki a magyarországi osztrák hadsereg főparancsnokává. 332 Hám János (1781-1857) esztergomi érsek, a főparancsnokság, a helytartóság 333 Fiáth emlékirataiban is megemlékezik kivonulásáról; Pápán át Sopron felé vette útját. Vö. FIÁTH 1878.11.173-174. 229
