Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
— Szép is volna — mondám szinte bosszankodva —, hisz akkor midőn ösz- szeszedettek, az ígértetett a népnek, hogy mindenki ismét visszakapja a magáét. — Elvitték biz’ azokat uram, különösen a golyóhoz való puskákat mind. Míg én egyhelyben állva a nép gaz megcsalattatásán magamban bosszankodtam, a megyeház kapuja előtt egy hosszú kocsi állt meg, melybe 3 erős lovak valának fogva. A megyeházból egy katonatiszt — valamelyik gyalog német ezredből —, hadnagy jött ki, s a megállt kocsihoz közelede, azon a gyékényt, mellyel letakarva vala, felhajtá, s német nyelven kérdé a sváb kocsist, hogy hát valami kis írást nem hozott-e, melyre a kocsis belzsebéből egy bepecsételt levelet vett ki s átadá a tisztnek, ki azt felbontván olvasni kezdé, mialatt 3-4 közkatonák jövének ki szinte a megyeházból és a tiszt háta megett megálltak, ki is elolvasván a talán csak néhány sorból álló levelet, visszafordult a közvitézek felé, s német nyelven parancsold, hogy a kocsiról a puskákat hordják be a megyeházba, mely működést, hogy én ne lássam, tovább mentem dolgomra. 10-én délelőtti 10 órakor a vásártérre szándékozék menni, az úgynevezett Kapuvári-ház előtt egy jókora néptömeg nyomula eleibém, mely közt két paraszt kocsik haladtak előre, körülfoglalva fegyveres katonaság által, az első kocsin 3, a másodikon két olyan valami mesterember kinézésűek ültek, mindegyik kezein bilincs. A kocsik előtt két könnyű lovastisztek lovagoltak, mindegyik egy-egy közvitéz által kísértetve, kivont kardokkal, kétfelől a kocsik mellett hat hat lovaskatonák lovagoltak felhúzott karabinokkal, a kocsik után pedig vagy 20 közvitézek lovagoltak kivont kardokkal. — Kik lehetnek ezek a szerencsétlenek, és vajon mit véthettek, hogy ily nagy ceremóniával kísértetnek? — kérdék egy mellettem menő sárga-fekete lelkű polgárt, ki is egész készséggel és mintegy örvendve azok elfogatásukon felel: — Palotai szűrszabó és csapómesterek a semmirevalók — tévé utána nyomatékosan —, a magyar táborhoz ők munkát szállítottak és most Debrecenben voltak Kossuth Lajosnál munkájokért pénzüket felveendők, honnand egyszersmind proklamátiókat, s más mindenféle hitvány iratokat hoztak magukkal, s amint hazaértek, azonnal a hatóság által elfogattattak. Gondolatom magamba fojtva mentem tovább. 14-én eme foglyok minden büntetés nélkül kibocsátottak, hihető, ügyesen tudák magukat védeni. Ezen napok és pár heteken oly csend volt, mintha mind megannyi néma szellemek lettünk volna, találkozásunkon alig mertünk egymásnak hangosan köszönni, mert egyetlen félreérthető szóért, ha valami sárga-fekete osztrák kutya, mert így neveztük egymást; magyar szelleműek az osztrák császárhoz vonzókat osztrák kutyának, amazok pedig minket Kossuth-kutyának,316 mon316 Németül: Kossuth-Hund 216
