Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
dom tehát, ha ilyen egy sárga-fekete lelkű osztrák kutya egy félremagyarázható szót meghallott tőlünk, s azonnal szaladt az akkori hatósághoz és feladott bennünket, tüstént megcitáltattunk,317 s még kötél is ígértetett nyakunkra. Ami több, sokan egy ilyen szóért még el is hurcoltattak Fehérvárra, Sopronba, s még tudja ördög hova, honnand osztán csak szigorú firtatás után, holmi két- három holdnap múlva bocsátottak haza. Még korhelykednünk sem volt szabad. Közönséges embereknek esti 7 órai harangszóig, polgárembereknek 9 óráig volt szabad kinn maradni, ellenben úriembereknek reggelig is. Ama foglyok elbocsáttatásuk után nehányadik napon egy szabó conventiósomnál egy proklamátió akadt kezembe, melyet minekutána végigolvastam, kértem a német szabómestert, minthogy ő ennek foglalalatját úgy sem érti, adná nekem, de ő azt nem adá, mondván, hogy felesége pörbe állna vele érte. Mit volt tennem, a szabó inasával egy ív papirost hozattam, nekiültem az asztalnak s e következő sorokat írtam le a proklamátióról:318 A magyar nemzet képviselői a nemzethez. Háromszáz esztendők előtt e Magyarország szent koronáját azon német háznak adá, amely házból e nemzetnek U királya volt. De isten átka ült azon idő óta. mindig e hazán, mert midőn a visszavonás és árulás e hon szent koronáját, ahelyett hogy magyart választott volna., mint Hunyadi Mátyást, akinél jobb király soha nem volt, a német ház kezére játszotta, e század,os bűnt a mindenható nem hagyhatta büntetlenül. Háromszáz év óta esküdtek a német házból királyaink, hogy törvényeinket s hazánk épségét mind, magok megtartják, mind másokkal megtartatják, s ■mind a U király megszegte esküjét, az ártatlanság elnyomatott és Mátyás király óta kihalt az országból az igazság. A magyarok közül csak annak, volt böcsülete a királyi ház előtt, aki maga zsírjában segítette megfojtani a magyart, igazán szólva, aki hazaáruló volt. Háromszáz év óta a nemzetnek arany, ezüst és sóbányái, a most hazánkat pusztító ellenséget hizlalók, a, magyar ember szántott, vetett, aratott és nevelt barmokat, kapálta szőlőjét, de búzáját, barmait más ette, borait más itta meg, mert midőn, valamit venni kellett, majd. mindenét adá, érte, midőn eladott, alig kapott valamit. Szegénnyé tették a magyar nemzetet. A magyar népnek sem személye, sem vagyona nem volt szabad. Személye nem volt szabad, mert magát és fiait köteleken fogták el katonákká egész a halálig. Nem néztek sem istent sem embert, nem gondoltak vele, ha az elfo- gottnak szegény öreg apja, vagy anyja, vagy neveletlen gyermekei mindjárt elvesztek, is éhen, csak ha, pénze volt és megkenhette a, zsoldosokat, bújhatott 317 megidéztettünk 318 A debreceni országgyűlés által kiadott, s Debrecenben nyomtatott egyik proklamációról van szó. 217
