Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
neki parancsolatja hozza magával, kit ott talál, személyválogatás nélkül áris- tomba293 kísérni. A feljebb nevezett boldogtalan szűcsmester volt a jelen lévő vendégek közt az egyetlen, ki felkottyant, kérdezvén a káplárt: — Talán ön csak a maga embereit érti, s hozzánk polgárokhoz nem lesz szólása? — A káplár nem értvén a tréfát, embereivel körülfogatá Szőnyegit, a többi vendégeket még egyszer hazamenetelre inté, ezt pedig szuronyos puskák közt áristomba kísérteté, s íme most itt áll besorozva. — És senki sem megy e mellett a boldogtalan felebarátunk mellett könyörögni? — kiálték fel hangosan, hogy több körülálló polgárok is hallották, kik közül egyik hozzám közelede és fülembe súgá: — De ki merne most könyörögni menni? Bosszúságomban nem tudtam feleim, elfordultam, s hazafelé mentemben azon még jobban bosszankodtam, hogy mért nem vagyok én önállású ember és polgár, elmennék én szólni azon boldogtalan ember mellett. Később, talán úgy egy óra múlva ismét felmenék a piacra, melyet már akkor ellenségtől üresen találék. Némely ösmerőimmel találkozván, kérdezém őket, hogy hát az a boldogtalan Szőnyegi csakugyan elkísértetett? — Nem — leve a felelet —, néhány polgáremberek elmentek könyörögni a főtiszthez, kiknek kérésökre elbocsátatott. Ezen hírre egy magyarázhatatlan teher esett le a mellemről. Nyugodt kebellel mentem fel a várba, s azon keresztül a nagytemplom megett siettem le a Hosszú utcába. A kis malom előtt el, az úgynevezett Eszterhai-ház szögleténél bukkantam ki a Hosszú utcára, hol pár percig megállva azon gondolkodtam, merre menjek. Egy nagy ember szaladt el előttem hosszú bundában, kit nyomban követe egy másik, s ezt ismét egy harmadik és többen. — Mi történt, mi baj van, mért futnak az emberek? — állíték meg kérdezve egy szaladó embert, ki ijedten és zihálva feleié: — Jön vissza az ellenség! Nem messze Veszprémtől Perczel tábornok seregével találkozván a palotai úton, az szorítja őt vissza Veszprém felé. S amint visszatekinték be az utcába, hát tódult, szaladt a nép, gyorsan zárattak be minden boltok és minden száj kiáltozá: — Jön vissza az ellenség, már a városban van az eleje! Megrémülve a rendkívüli nesz és mozgástól, én is hazafelé indulék, s a Hosszú utcában, amennyire a szaladó emberek sokasága engedé, szaladtam én is. Futás közben hallottam már az ágyúdurrogásokat, puskák ropogását, s láttam fölöttem a golyókat röpülni, láttam, mint estek arcra, s hanyatt szerencsétlen meglőtt felebarátim. Láttam, mint égett már jobbra-balra a város; láttam, mint szalad a rémült nép egyik lángba borult utcából ki, a másikba be, az ijedtség végpusztulást képzeltete velem. Szaladtam, mint tudtam hazáig, s midőn utcaajtónkon berohantam, hátulsó utcaajtónkon akkor lépett be Földes. 293 börtönbe 210
