Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
— Látta-e az úr azt a komédiát, mint lótnak-futnak az emberek? — kérdem őt még kissé zihálva. — Láttam — úgymond mosolyogva —, látom az úr is meg van ijedve, pedig semmi sincs a dologban, mert csak néhány lovas katonák jöttek vissza a kórházból betegjeiket elkísérendők. — De hát ki lehet az a buta gazember, ki ily gyorsan ennyire rémülésbe tudja hozni majdnem az egész várost? — Azt már tudni nem lehet, barátom — felele Földes, miközben mind a ketten bementünk első szobánkba, hol előhozakodánk tegnapi és mai eseményeinkről, s én kérdém Földest, hogy nem tudja-e, mi történt ama másik két besorozott foglyokkal. — Azokat elhajtotta magával az ellenség — felele. — De hát tulajdonképpen mi volt bűnük ama két szerencsétleneknek? — Ama 60 éves paraszt — úgymond Földes —, úgy éjfél tájban jött haza szőlejéből, s már azt nem tudom, melyik utcában találkozott a katonai patrollal, kik őt megállítván, kérdőre vevék. A paraszt nem értette, mit kérdez tőle a cseh katona, emez nem értette, mit felel neki a magyar paraszt. Hogy a katonakáplár, mint jelenleg hatalmas, röviden végezzen, embereivel körül- fogatá a parasztot, s be akará kísértetni. A paraszt, kinek talán egy kis bor is volt fejében, amúgy magyarosan ellenállván, huzakodásra került a dolog, miközben egyik katona elejtvén töltött puskáját elsült és belőle a golyó annak tulajdon lábán szaladt keresztül, mely szerencsétlen eset után a paraszt osztán csakugyan áristomba hurcoltatott. — Hát a csizmadia legény vétke mi volt? — kérdém. — Hát az a boldogtalan meg tudja ördög hol vett egy rossz, rozsdás pisztolyt — mond Földes —, melyet ő új év napján este műhelyében a törzsökön gyertyavilágnál tisztogata s csiszála, az utcára nyűó s be nem függönyözött ablakon néhány arra kóválygó strimpflis katonák294 bekandikálának, s látván a foglalatosságot berohannak és minden kérdezősködés vagy szószaporítás nélkül elhurcolják a legényt. Szerdán, 3-án oly dicső csend volt városunkban, mikép azt hitted volna, hogy semmi baj sincs az egész hazában. Csak ama két elkísért foglyok felől beszélt mindenki, kiknek megérkeztük csakhamar közhírré vált. Ugyanis Palotáig kísérteték kötözve, ott a csapat ezredese, Horváth N.296 a két foglyokat szoros vizsga s kérdő alá voná, kiket azonban ártatlanoknak találván, szabadon bocsáta. Ezek alig szabadulának meg, nem tekintve sem a rettentő hideget, sem a kóválygó farkasok296 vissza nem ijesztők őket az éji utazástól, meg- 291 291 strimflis (németből) = harisnyás; gyalogos katona m Petrichevich-Horváth János (1801-1865) cs. ezredes, dandárparancsnok 286 A farkasok csak a XIX. század második felében pusztultak ki a Bakonyből. Kiirtásukat a vármegye a XVIII. századtól szorgalmazta, a farkast „kilövőket” pénzjutalomban részesítette. A reformkorban bizonyítékul a farkas levágott fülét kellett bemutatni a vármegyének. 211
