Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

siettem a tűztorony felé, s midőn a tágasabb térre értem, éppen indult a minap jött katonaság. Bakancsosok, önkéntesek, s huszárok, utánok két ágyúk.

Szeptember 24-én városunk oly csendes volt, mintha katonáinkkal minden lakos is kiköltözött volna belőle, katonából pedig hírmondó sem volt látható.

Házunkban is, minekutána Földesék ezen reggel szüretre ménének, oly csend uralkoda, mintha minden pillanatban rettegve vártuk volna az ellenséget.

Szeptember 27-én őrseregünk 3-ik osztálya kora reggel parancsolatot kapott, hogy délutáni 3 órára minden nemzetőr fegyveresen megjelenjen a Kapuvári-házban, honnand őrködésre kiküldendők lesznek szanaszét az országutakra.

Délután két órakor dobok pergése hallatszott távolról, mely mind jobban közelede.

— Mennek már nemzetőreink — szólék Sófíhoz, s kitárám szobánk egyik ablakát, hogy azon kitekintsek, csodálkozásomra nem a mi nemzetőreink jövének, hanem egy egészen vidéki őrsereg közelede felénk hadisorban a Hosszú utca felől, s midőn házunk eleibe ért, s az előtt elvonódott a talán vagy kétszáz emberből álló csapat, még jobban csodálkoztam azoknak csinosságukon. Fekete csákó nemzeti kokárdával fedé fejüket, egyenlő szürke katonaköpönyeg, hasonló színű pantalló vörös zsinórral fedé festőket, lábaikon csizma, vállaikat gyönyörű, újdon új szuronyos puskák terhelék. Egész mozgalmunk alatt alig láttam ennél csinosabb csapatot, melyhez még az járul, hogy mind szép, válogatott, fiatal emberek valának.

Utánok jöttek szekereik, melyek Veszprémig hozák őket.

— Meg kell tudnom, hová való őrsereg ez — szólék mellettem kikönyöklő Sófíhoz, s kaptam kalapom és siettem a Horgos utcában felfelé haladó csapat után.

A vásártéren állíttatott fel hadisorba a csapat, hol a bámuló nép közt több ösmerőseimtől csakhamar megtudtam, hogy a csinos kis hadtest Sopron vármegyei önkéntes őrsereg.

Ki sem pihenheték magokat nálunk, hanem jó fél órai álldogálás után ugyanazon kocsikra, melyek Veszprémbe hozák őket, felülének és a Palotai úton elhajtatának.

Midőn vissza, hazafelé jöttem és a Kapuvári-ház eleibe értem, akkor oszlának szét nemzetőreink azon parancsolatot kapván, hogy holnap egész útikészülettel és fegyverrel ezen helyen ismét megjelenjenek.

Másnap reggeli 7 órakor a Kapuvári-ház előtt hadisorban állt őrseregünk, várva a parancsolatot. Már elmúlt 8 óra midőn kapitányok kijött a Kapuváriházból, melyben főispánunk lakott, s szétoszlatván a sereget hazabocsátá őket.

— Az ördög sem tud most eligazodni a fölsőbbség rendeletéin — dörmögé egyik-másik nemzetőr hazamentében —, mi fenének állítanak bennünket ide már két nap egymás után — mond egyszerre több is —, ha aztán meg hazabo- csátanak anélkül, hogy valamit tudtunkra adnának.